Jól gondold meg!
2013. október 01. írta: Macska_fogó

Jól gondold meg!

Hogyan szocializáljunk macskát?

Folytatódik a "Hogyan szocializáljunk macskát" sorozat!

Kutyát, macskát, esetleg félős cicát akarsz befogadni? Akkor kiemelten fontos, hogy jól átgondolt döntést hozz. Hogy miért? Sorolom az okokat. Előre szólok, hogy keményebb hangvételű ez az írás, mint amit megszokhattál tőlem. Ez mindössze azért van, mert állatvédőként naponta szembesülök az emberek felelőtlenségével és nemtörődömségével az állataikkal szemben. Nem ért erre felhívni a figyelmet, akár úgy, hogy felborzolom a kedélyeket.

Egy másik élőlény sorsa a te kezedben

Ahogy a kis hercegben is olvashatjuk: „Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. Vagyis ha befogadunk egy állatot, akkor életét a kezünkbe vesszük. Hiszen tőlünk, a gazditól függ, mit fog enni, hol fog aludni, biztonságban és szeretetben fog-e élni. Ha beteg lesz, lesz-e, aki meggyógyítsa. Vagy csak egyáltalán, lesz-e valaki, akire számíthat, és akiben bízhat.

WP_000167.jpg

Évtizedekig tartó elkötelezettség

Nem egy két hónapra, vagy egy-két évre szól a macskatartás. Sok macska akár 15-20 évet is megélhet! Ezért át kell gondolnod, akarod-e ez a hosszú távú elkötelezettséget vállalni. Persze nem azt kérem, hogy tervezd meg előre az elkövetkező 20 éved, inkább azt, hogy elkötelezett legyél a döntésed mellett. Mert szerintem mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.

Családban, és anyagi helyzetben való változás

Bizony, ez is megtörténhet, és sok állat kerül azért menhelyre, mert a házaspár szétmegy, vagy a gazdi elveszti az állásását. Esetleg elköltöznek. Ha valakivel közösen fogadtok be egy cicát, érdemes megbeszélni, szétmenés esetén kihez fog kerülni. Tudom, furcsa ezt szóba hozni egy boldog párkapcsolatban, de a cica érdekében kellene. Az anyagi helyzetben való változás nem ilyen egyszerű, és persze bárkivel megtörténhet, viszont általában az sem egyik pillanatról a másikra történik. Érdemes ilyenkor menhelyek és állatvédő szervezetek segítségét kérni. Még időben, amikor még van idő a cselekvésre! A külföldre költözésre ugyanez vonatkozik: egyrészt lehet neki intézni útlevelet, vagy ha ez semmiképpen sem megoldás, kereshetünk mi is neki új gazdit, vagy időben szólunk egy menhelynek. Az nem felelős állattartás, hogy az utazás előtti napon visszaviszem a menhelyre az állatot (megtörtént eset).

Ajándékba sose!

Ez olyan egyértelmű, de mégis nemrég megtörtént: születésnapi ajándékba kapott állatnak a megajándékozott nem örült, akármennyire cuki volt, hát menhelyen landolt. Ezért sose adjunk ajándékba állatot! Gyereket se ajándékoznál senkinek, ugye?

Gyereknek sose!

A másik kedvencem, „a gyereknek szeretnénk egy cicát/kutyát”. Ennek általában az szokott a vége lenni, hogy visszaviszik az állatot, és miért? Mert a gyerek nem gondoskodott róla. Az ilyen szülőknek üzenem, hogy miért kellett volna NEKI gondoskodnia róla? Ez az apuka rábízná vajon a tíz éves gyerekére a Mercijét? Nem? Akkor egy másik életet miért? Mutassa meg neki és tanítsa meg a kedves anyuka/apuka, mi a felelős állattartás, nevelje erre a gyerekét, és gondoskodjon arról, hogy a befogadott állatnak jó sora legyen. Nem azt mondom, hogy egy gyereknek nem lehet saját cicája/kutyája, de a szülő legyen az, aki az állattartás mikéntjét meghatározza. És könyörgöm, ne a gyerek válassza ki az állatot! Mert lehet, hogy pár hét múlva már nem lesz olyan érdekes a gyereknek, a szülőnek pedig fogalma sem lesz róla, miért pont ezt az állatot fogadta be, amikor ő mondta, hogy ez nem nekik való. Hosszú távon gondolkozz, és mérlegelj!

Rendszeres kiadások

Bizony, egy állat pénzbe is kerül. Nem csak az etetése, de a rendszeres oltások költségei, az ivartalanítás, vagy betegségek esetén orvosi számlák is elfordulhatnak. Ezek bizony nem kis tételek, érdeklődj ezekről állatorvosnál, és alaposan számolj utána, tudod-e vállalni!

ivart.jpg

20.000 cicát mentesz meg!

Az ivartalanítás fontosságát nem győzőm hangsúlyozni, mert még mindig sokan nem értik, miért van rá szükség. Hogy miért? Mert egyetlen ivaros macskából mindössze négy év múlva 20.000 (!) cica lehet! És hova fog kerülni az az 20.000 cica? Jó esetben menhelyekre, rosszabb esetben utcára, még rosszabb esetben egy vödör vízbe, belefojtva. Az ivartalanítás egyszeri költség, és ráadásul utána párzási időszakban a kandúrod utána nem fogja összejelölni mindened a lakásban az átható illatú vizeletével, a nőstényed pedig minden éjjel nyugodtan fog aludni. Arról nem is beszélve, hogy az ivartalanított cicák tovább élnek, bizonyos betegségekre immunisak, és nyugodtabbak is. Felejtsd el azt az elavult nézetet, hogy egy almot kell szülnie a nősténynek, különben elhízik és nem lesz egészséges. És azt is, hogy azért nem ivartalanítod a kandúrod, mert te sem örülnél, ha kiherélnének. Mert akkor gondolj arra az 20.000 cicára, aki miattad hal meg vagy fél az utcán/menhelyeken. És hiába mondod, hogy olyankor nem engedem ki, elég egyszer kiszöknie, és megtörténik a baj. Tehát, ivartalaníts!

Aki szeretne még erről olvasni, annak ajánlom a Noé Macskamentés oldalán ezt a cikket

Betegségben is

Nincs annál rosszabb egy állatnak, mint amikor beteg lesz, a gazdi pedig utcára rakja vagy menhelyre viszi, mert neki erre nincs pénze! Ahogy a megbetegedett családtagjainkat se rakjuk utcára, úgy a beteg cicánkat se. Kérj segítséget, mondj le az esti sörről/délutáni nasiról, próbálj megoldást találni, ha tényleg fontos neked az állat! Ha pedig azt mondod, hogy ennyire nem, akkor inkább be se fogadd.

Idős emberként is felelősséggel

Én amellett vagyok, hogy minden idős embernek állatot kellene tartania. Hogy miért? Mert sok elkeseredett, magányos idős él az országban. A férje/felesége már nem él, a gyerekek kirepültek, régi ismerősök vagy szintén nem élnek, vagy messze vannak. Sokan ezért elkeserednek, és úgy érzik, nincs már értelme az életüknek. Ha viszont befogadnak egy cicát vagy kutyát, és felelősséggel gondoskodnak róla, akkor két életet mentettek meg: a sajátjukat és egy állatét. Mert lesz miért felkelni minden reggel (hiszen Frici éhes), lesz kihez beszélni (és Frici mindig meghallgat), lesz, aki szeretet ad nekünk (Frici ölbe bújik és dorombol), és még mozgásra és társadalmi életre is ösztönöz. Viszont idősebként fontos arra is gondolni, hogy mi lesz a kis kedvenccel, ha mi már nem leszünk, Sajnos sok cica kerül be a menhelyekre azért, mert a szeretett gazdi eltávozott, és a sokszor ilyenkor már szintén idős macska nem kellett az örökösöknek. Nem akarom itt véleményezni az ilyen rokonokat, de érdemes még időben elgondolkozni azon, ki fog gondoskodni a cicáról, ha mi már nem leszünk. Idős emberként érdemes ezt meg is beszélni a kiszemelttel, hogy szeretnénk, ha ő gondozná tovább kedvencünket.

Plusz egy pont félős cica befogadásánál

Eddig általánosan beszéltem bármilyen állat befogadásáról, de egy félős cicánál más szempontot is figyelembe kell venni. Nevezetesen azt, hogy ő egy félős kiscica. Vagyis ne két hét alatt akarjunk hatalmas változásokat elérni (mondjuk azt, hogy ha évek óta bent volt a menhelyen, és sose látták, mi máris meg akarjuk simogatni). A kis dolgoknak is próbáljunk örülni (na, már nem futott el, amikor elmentem mellette, vagy ma már hozzám közel evett), és hosszú távon gondolkodjunk. Segít, ha rendszeres naplót vezetünk, mert így vissza tudjuk követni, honnan hová jutottunk. És csak hogy mennyire hosszú távon gondolkozz: nekem volt olyan mentett cicám, akit 1 év után tudtam megsimogatni! Most viszont már boldog gazdis macsek, persze azt nem mondom, hogy minden nap kiköveteli magának a simit. Minden macska egyéniség: van, amelyik hízelgősebb, van, amelyik magának való. Ahogy ez nálunk is van. A lényeg az, hogy olyan cicát válassz, aki illik az igényeidhez. Ha nem érzed magas elég erősnek ahhoz, hogy türelmesen viselkedj akár hosszú ideig is egy félős macskával, akkor inkább ne vidd haza. Inkább válassz egy kedves cicát, mert különben mindkettőtöknek csak rossz élmény lesz.

 Ez nem azt jelenti, hogy különleges tudásra lesz szükséged, hogy megbízzon benned a cica, vagy értened kell a macskákhoz. Nem. Lehet, hogy meglepődsz, de én sem értek a macskákhoz. Senki sem ért. Én csak figyelek rájuk. Ha te is ezt teszed, akkor sok boldogságban lehet részed neked is, és a cicádnak is.

A következő rész nagyon izgalmas és fontos olvasmány lesz, arról fog ugyanis szólni, hogyan nem szabad viselkednünk az új cicával. A majd felsorolt intelmeket azonban akkor is érdemes betartanunk, ha vendégségbe megyünk macskás házhoz, és még máskor is vissza akarunk menni oda.

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretemacicamat.blog.hu/api/trackback/id/tr615543069

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bretschneider detektív 2013.10.01. 12:56:32

Macska lesz az, macska, ezt a szót kerested.
Csak biztos a Word helyesírás-ellenőrzője kicserélte cicára.

Macska_fogó 2013.10.01. 13:28:50

@Bretschneider detektív: Köszönöm az értékes hozzászólást, de tévedsz, én ugyanis szándékosan cicázom ;)

Kekeckokec 2013.10.01. 18:49:03

Majd beszélj arról is, amikor a partner választ macskát egy olyan kapcsolatban, ahol a másik nem rajong értük, de beleegyezik, mert neki a párja fontosabb, mint az elvei. Evidens, hogy aki választ, szereti a macskákat, de mi van azzal, aki csak elviseli őket? Ő hogyan viselkedjen? Hogyan ne?

Macska_fogó 2013.10.01. 20:20:51

@Kekeckokec: Hú, hát ez nagyon izgalmas téma, köszönöm, hogy felhoztad! Hamarosan szentelni fogok neki egy egész bejegyzést, mert bizonyára nem egyedül vagy ezzel a problémával. Annyit azért most is elmondok, hogy mint általában, nem a cicának kell változnia, hanem az embereknek, a gazdiknak, nektek kell kicsit máshogy gondolkodni, és nyitni a másik felé.
Addig is viszont örülnék neki, több részletet megosztanál velem, akár privát üzenetben is. Érdekelne, hogy miért nem kedveled a macskákat, most hogy viszonyulsz hozzá, van-e valami konfliktusforrás akár a cicával, akár a pároddal emiatt, és ha igen, most hogyan próbáljátok megoldani. Kiveszed-e a részed a macska gondozásából, vagy ez teljes egészében a párod feladata? Vagy bármi, amit még fontosnak tartasz. Nem ítélkezni akarok, csak minél jobban megérteni a helyzetet, hogy segíteni tudjak. Köszönöm!

Kekeckokec 2013.10.01. 21:25:01

@Macska_fogó:
Szia nincs semmi extra. nem kedvelem a macskákat, kutyám volt, iszonyúan megszenvedtem, amikor elvesztettem. Macska azért sem, mert 5 gyermekem van, kicsi mellé nem ajánlott, gyerek mellé-te is írod- pláne. Mostanra a gyerekek nagyok, de én meg másik kapcsolatban élek olyan valakivel, akinek volt macskája, de az élet úgy hozta, hogy el kellett hagynia-nem saját akaratából.Nagyon megszenvedte ezt is,és azt is, hogy -bár szeretett volna -nem lehetett gyereke. Láttam rajta, hogy szenved, így, amikor kertes házba költöztünk, azt mondtam, legyen. de nem kinti, hanem benti macska lett.Párommal nincs konfliktus, mindent előre megbeszéltünk. A macskával volt,valahogy nem bírom, ha az étkezőasztal tetején eszi a kajámat. Ennek rövid úton hangot is adtam, azóta óvatos távolságtartással kezel, ami nekem tökéletesen megfelel.A macska gondozása a párom feladata -ezt vállalta - de mivel ő változó munkarendben dolgozik, így előfordul, hogy én adok enni a macskának, esetleg kialmozok alóla, ezen kívül amikor orvoshoz mennek -és én is otthon vagyok -én viszem a hordozóban, mert már nehéz. Röviden ennyi, persze, van még jó néhány részlet, de ennyi egyelőre -azt hiszem -elég.

Macska_fogó 2013.10.01. 23:27:04

@Kekeckokec: köszönöm, hogy leírtad!
Legelőször arra szeretnék reagálni, hogy én sehol sem írtam azt, hogy gyerek MELLÉ nem ajánlom a macskát! Semmi gond nincs azzal, ha a gyerek megtanulja akár már egészen kiskorában, hogyan bánjon a macskával. Azok a tévhitek sem állják meg a helyüket, hogy kisgyerek mellett nem lehet cicát tartani. Én azt írtam, hogy gyereknek ne adjunk cicát, tehát ne várjuk azt el, hogy a gyerek gondozza, nevelje, feleljen érte! Mert erre egy gyerek még nem képes, ezért vagyunk mi a felnőttek.
A kutya elvesztését megértem, én is hasonló cipőben voltam anno. Még gyerekként volt egy kutyám, akivel együtt nőttem fel. Utána évekig semmilyen állatot nem akartam. Macskát főleg nem, mert önző és hálátlan állatnak tartottam. Aztán 12 éve úgy esett, hogy hozzám került 4 kiscica: vagy vízbe fojtották volna őket, vagy felnevelem mindet. Utóbbi lett, és nem bántam meg, azóta teljesen megváltozott a véleményem a macskákról. A lényeg az, hogy máshogyan kell rájuk tekinteni, mint egy kutyára. A macska alapvetően magányos állat, emiatt nehezebben nevelhető és "idomítható", de ő is tud hűséges és szeretetteljes lenni.
Az étkezőasztalról evést én is tiltom a macskáimnak, ez rendben is van.
Neked azt tanácsolnám, hogy próbáld te is meglátni azokat a tulajdonságokat a cicában, amiket a párod szeret benne. Mert végtére is együtt laksz te vele, és nem lehet jó olyan valakivel együtt élni - még ha az egy macska is -, akit nem kedvelsz. Kérdezd meg a párod, mit szeret benne, mert számára ez nyilván fontos, és nyilván neki is jól esne, ha nyitnál kicsit ebbe az irányba. Etesd rendszeresen te is, ezzel a legtöbb macskát meg lehet nyerni, és talán te is megtapasztalod, mit kedvel a cicában a párod. Én legalább is így tennék.