Pár nappal ezelőtt meghalt Bob, a "pacsiosztó cica", aki valaha kóbor macska volt. Sok ilyen halál történik nap mint nap, de Bob különleges, sőt, híres volt. Ő ugyanis James Bowen macskája volt, a hajléktalan utcazenészé, és Bob segített neki leszokni a drogokról és rendbe hozni az életét. Bob 14 éves volt, és bár "csak" egy macska volt, sok jó dolgot vitt véghez az életében.

Sokan reagáltatok az alomundoros cikkemre, ami jó, ezért  külön összefoglalom, mit vettem észre a véleményekből, illetve készítettem egy statisztikát is abból, nálatok mennyi alom van, és azokat hol tartjátok. Van némi ellentmondás abban, aközött, amit legtöbben mondtok és tesztek, ezért is érdekes.

Nagyon sokszor fordultok hozzám azzal, hogy a cicátok elvesztette a szobatisztaságát, vagy sosem használta igazán az alomtálat. Sokszor írtam már erről a blogban, mert ennek rengeteg oka lehet, kezdve a betegségtől a viselkedési vagy territoriális problémáig, de van, hogy maga a gazdi a baj okozója. Ugyanis annyira undorodik az alomtól, hogy szinte száműzi azt a lakásból, márpedig az alom a cicának nem csak mellékhelyiség, hanem fontos szerepe van a területe uralásában, és így a magabiztosságát is komolyan befolyásolja.

Már több, mint 6 és fél éve írom, a blogot, és olyan egyedülálló, színvonalas anyag gyűlt össze a macskák viselkedéséről és nevelésükről az évek alatt, amihez sehol máshol nem tudsz hozzájutni. Ráadásul ha még ezután is szükséged van segítségre, kérdezhetsz tőlem közvetlenül is. Ezért kérlek, hogy ezt a munkámat támogasd, és legyél pártfogója az oldalnak!

Nagyon sok kérdést tesztek fel nekem napi szinten is, mind a blogban, mint a Facebook-oldalon. Alexandra is nemrég hozzám fordult, mert befogadott egy utcáról mentett cicát, de nem volt zökkenőmentes az indulás. Adtam pár tanácsot, és hamar meglett az összhang!

Már jó ideje érik bennem ez a cikk, és sokat gondolkoztam rajta, megírjam-e, és hogyan. Többször írtam már itt a blogban arról, mit gondolok a kinti és a benti tartásról, sőt, érveket és ellenérveket is felsoroltam egyik és másik mellett. Én magam is megtapasztaltam már jó párszor, de nap mint nap látok a közösségi médiának köszönhetően olyan cicákat, akik a kijárós cicák "boldog" élete miatt már nem is élnek, annyira boldogok. Ezért ezek közül a posztok közül szedtem össze tízet, mert az ő példájukon keresztül talán könnyebben érthető, miért is nem támogatja sok állatvédő a kijárós cicatartást. FIGYELEM, MEGRÁZÓ TARTALOM KÖVETKEZIK!

Korábban már megírtam, milyen jelei vannak annak, ha boldog cicád van, és adtam is tanácsokat, hogyan viselkedj, ha boldog cicát szeretnél, most pedig olyan jeleket írok le, amiből azt látod, ha a cicád boldogtalan. Lehet, hogy azt gondolod, hogy minek ezt külön leírni, hiszen nyilván a boldogság jeleinek ellenkezői a boldogtalanság jelei, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet, és érdemes erről beszélni. Valamint adok majd tanácsokat is, hogy boldog lehessen a cicád.

A macskák szeretik, ha simogatjuk őket. Biztos ez? Bármikor és bárhol jól esik nekik a simogatás. Biztos ez? Volt már, hogy kedvesen meg akartad simogatni a cicád, de az nem örült neki, talán meg is karmolt? Elmondom, miért van ez, és a cikk végén leírom, hogyan kell "jól simogatnod" a cicád, hogy neki és neked is jólessen!

A blogot elsősorban antiszociális, mentett cicák megsegítésére kezdtem el írni, és azóta is sokan fordultok hozzám emiatt. Sok cikket írtam már erről, de hasznosnak gondolom, ha a legfontosabb lépések egy mentett cica befogadásához egy helyen vannak. Ezért összefoglalom most azokat a tanácsokat, amiket én tartok be és adok nektek minden esetben egy új cica befogadásánál.

Az elmúlt években sokan, sokfélét kérdeztetek tőlem a cicátokról. Ennek mindig örülök, mert azt jelenti, hogy törődtök a bársonytalpúakkal, de sok esetben azt tapasztalom, hogy a fő probléma az, hogy félreértitek a cicátok viselkedését. Ezért most a leggyakrabban előforduló tévhiteket fogom eloszlatni.

A kialakult helyzet miatt egyre többen kényszerültök arra, hogy otthon dolgozzatok. Egyesek örülnek ennek, mások kevésbé, és nyilván van, akinek ez nem megvalósítható. Korábban már írtam arról, hogy a cicád nem kaphatja el ezt a vírust, de meg kell tenni nyilván pár elővigyázatossági intézkedést -  a saját érdekedben. Most egy jóval vidámabb témát hozok, mégpedig, hogy a cicáink hogyan viselik az otthonmaradásunkat. Még az is lehet, hogy nem örülnek neki? Lehet, hogy ez frusztrálja a macskád? 

Ki írja a blogot? Nő vagy férfi? Egyvalaki, vagy többen? Honnan tudja, amit tud? Istenadta tehetsége van, vagy iskolában tanulta? És egyáltalán, miért csinálja? A blogot olvasva foglalkoztattak már ezek a kérdések Téged is? Eddig ezekre csak részben találhattál válaszokat, ha nagyon figyelmes voltál, de most megtudhatsz mindent a blog szerzőjéről! Vagy talán szerzőiről?

Sok kérdés merül fel a koronavírus miatt az állataink kapcsán is, ezeket igyekszem most összefoglalni. Veszélyes-e a cicánkra? Elkaphatjuk-e az állatainktól a vírust? Mit tegyen egy felelős gazdi, ha megbetegszik vagy karanténba kerül? Több Facebook-posztban olvastam, hogy van, aki meg akar szabadulni a cicájától/kutyájától, mert fél, hogy elkapja tőle a vírust. A pánik és buta következtetése levonása helyett én inkább a tájékozódást javaslom, ezért született ez a cikk is. 

Régi és téves sztereotípia, hogy a macskák csak a kajáért vannak az ember mellett. Nyilván nekik is fontos a pocakjuk megtömése, de minden cicagazdi tud olyan sztorit mesélni, hogy a cicája vacsora után hogyan bújik hozzá, lefekvéskor mellé fekszik, napközben az ölébe ül, ezeknek pedig semmi közük sincs ahhoz, hogy éhes-e a cica, vagy hogy mikor fog enni kapni. Egyszerűen csak kötődik hozzánk, sőt, jobban, mint egy kutya (!), még ha ezt máshogyan is mutatja ki. Ez a cikk egyben a nőnapi meglepetésem is a hölgy olvasóimnak, akik egyértelműen többségben vannak a férfiakkal szemben. A cikk végén lévő képek többségén gyönyörű macskák és hölgygazdik képei láthatóak, a képeket a gazdik maguk küldték, bizonyítva, hogy mennyire szereti őket a cicájuk. Itt is köszönöm a közreműködést, én ezzel tisztelgek ma a nők előtt!

Egy másik, összefoglaló cikk írása közben vettem észre, hogy erről külön még nem is írtam, pedig nagyon sokszor előforduló probléma, mikor lábra/kézre támad a cicátok. Általában olyankor fordul elő, amikor fiatal cicát fogadtok örökbe, aki jellemzően korán lett elszakítva az anyjától, így a testvéreitől is, és egyedüli macska a lakásban. Arról beszéltek ilyenkor, hogy a macska sokszor "támad" meg titeket, elkapja a lábatok, akár a kanapé alól kibújva, akár "megrohamozva" hirtelen valahonnan előbukkanva, karmol és harap, sokszor vér is folyik. Ritkábban levenni is alig tudjátok magatokról, de ezt leszámítva a cicátok kedves és más baj nincs is vele. Mi a megoldás?