Már jó ideje érik bennem ez a cikk, és sokat gondolkoztam rajta, megírjam-e, és hogyan. Többször írtam már itt a blogban arról, mit gondolok a kinti és a benti tartásról, sőt, érveket és ellenérveket is felsoroltam egyik és másik mellett. Én magam is megtapasztaltam már jó párszor, de nap mint nap látok a közösségi médiának köszönhetően olyan cicákat, akik a kijárós cicák "boldog" élete miatt már nem is élnek, annyira boldogok. Ezért ezek közül a posztok közül szedtem össze tízet, mert az ő példájukon keresztül talán könnyebben érthető, miért is nem támogatja sok állatvédő a kijárós cicatartást. FIGYELEM, MEGRÁZÓ TARTALOM KÖVETKEZIK!

Korábban már megírtam, milyen jelei vannak annak, ha boldog cicád van, és adtam is tanácsokat, hogyan viselkedj, ha boldog cicát szeretnél, most pedig olyan jeleket írok le, amiből azt látod, ha a cicád boldogtalan. Lehet, hogy azt gondolod, hogy minek ezt külön leírni, hiszen nyilván a boldogság jeleinek ellenkezői a boldogtalanság jelei, de ennyire azért nem egyszerű a helyzet, és érdemes erről beszélni. Valamint adok majd tanácsokat is, hogy boldog lehessen a cicád.

A macskák szeretik, ha simogatjuk őket. Biztos ez? Bármikor és bárhol jól esik nekik a simogatás. Biztos ez? Volt már, hogy kedvesen meg akartad simogatni a cicád, de az nem örült neki, talán meg is karmolt? Elmondom, miért van ez, és a cikk végén leírom, hogyan kell "jól simogatnod" a cicád, hogy neki és neked is jólessen!

A blogot elsősorban antiszociális, mentett cicák megsegítésére kezdtem el írni, és azóta is sokan fordultok hozzám emiatt. Sok cikket írtam már erről, de hasznosnak gondolom, ha a legfontosabb lépések egy mentett cica befogadásához egy helyen vannak. Ezért összefoglalom most azokat a tanácsokat, amiket én tartok be és adok nektek minden esetben egy új cica befogadásánál.

Az elmúlt években sokan, sokfélét kérdeztetek tőlem a cicátokról. Ennek mindig örülök, mert azt jelenti, hogy törődtök a bársonytalpúakkal, de sok esetben azt tapasztalom, hogy a fő probléma az, hogy félreértitek a cicátok viselkedését. Ezért most a leggyakrabban előforduló tévhiteket fogom eloszlatni.

A kialakult helyzet miatt egyre többen kényszerültök arra, hogy otthon dolgozzatok. Egyesek örülnek ennek, mások kevésbé, és nyilván van, akinek ez nem megvalósítható. Korábban már írtam arról, hogy a cicád nem kaphatja el ezt a vírust, de meg kell tenni nyilván pár elővigyázatossági intézkedést -  a saját érdekedben. Most egy jóval vidámabb témát hozok, mégpedig, hogy a cicáink hogyan viselik az otthonmaradásunkat. Még az is lehet, hogy nem örülnek neki? Lehet, hogy ez frusztrálja a macskád? 

Ki írja a blogot? Nő vagy férfi? Egyvalaki, vagy többen? Honnan tudja, amit tud? Istenadta tehetsége van, vagy iskolában tanulta? És egyáltalán, miért csinálja? A blogot olvasva foglalkoztattak már ezek a kérdések Téged is? Eddig ezekre csak részben találhattál válaszokat, ha nagyon figyelmes voltál, de most megtudhatsz mindent a blog szerzőjéről! Vagy talán szerzőiről?

Sok kérdés merül fel a koronavírus miatt az állataink kapcsán is, ezeket igyekszem most összefoglalni. Veszélyes-e a cicánkra? Elkaphatjuk-e az állatainktól a vírust? Mit tegyen egy felelős gazdi, ha megbetegszik vagy karanténba kerül? Több Facebook-posztban olvastam, hogy van, aki meg akar szabadulni a cicájától/kutyájától, mert fél, hogy elkapja tőle a vírust. A pánik és buta következtetése levonása helyett én inkább a tájékozódást javaslom, ezért született ez a cikk is. 

Régi és téves sztereotípia, hogy a macskák csak a kajáért vannak az ember mellett. Nyilván nekik is fontos a pocakjuk megtömése, de minden cicagazdi tud olyan sztorit mesélni, hogy a cicája vacsora után hogyan bújik hozzá, lefekvéskor mellé fekszik, napközben az ölébe ül, ezeknek pedig semmi közük sincs ahhoz, hogy éhes-e a cica, vagy hogy mikor fog enni kapni. Egyszerűen csak kötődik hozzánk, sőt, jobban, mint egy kutya (!), még ha ezt máshogyan is mutatja ki. Ez a cikk egyben a nőnapi meglepetésem is a hölgy olvasóimnak, akik egyértelműen többségben vannak a férfiakkal szemben. A cikk végén lévő képek többségén gyönyörű macskák és hölgygazdik képei láthatóak, a képeket a gazdik maguk küldték, bizonyítva, hogy mennyire szereti őket a cicájuk. Itt is köszönöm a közreműködést, én ezzel tisztelgek ma a nők előtt!

Egy másik, összefoglaló cikk írása közben vettem észre, hogy erről külön még nem is írtam, pedig nagyon sokszor előforduló probléma, mikor lábra/kézre támad a cicátok. Általában olyankor fordul elő, amikor fiatal cicát fogadtok örökbe, aki jellemzően korán lett elszakítva az anyjától, így a testvéreitől is, és egyedüli macska a lakásban. Arról beszéltek ilyenkor, hogy a macska sokszor "támad" meg titeket, elkapja a lábatok, akár a kanapé alól kibújva, akár "megrohamozva" hirtelen valahonnan előbukkanva, karmol és harap, sokszor vér is folyik. Ritkábban levenni is alig tudjátok magatokról, de ezt leszámítva a cicátok kedves és más baj nincs is vele. Mi a megoldás?

Zsuzsa kért tanácsot elhunyt édesanyja nem túl szociális cicájához, a Facebook-oldalon küldött üzenetet. A cica kezdetben elbújt, vagy akár támadott is, ő viszont segíteni akart neki. Adtam neki pár tanácsot, de vajon sikerülhet-e egy ilyen idős cicát megváltoztatni?

A múlt héten Dolly Parton kirakott instára egy montázst, hogy különböző közösségi oldalakon milyen képek a jellemzőek. Akkora sikere lett, hogy ma már szinte mindenkinek van egy ilyen képe. Mivel a cicák sem maradhatnak ki ebből a mókából, ezért hoztam most nektek pár cuki cicás képet ebben a témában!

Az orvoshoz járás neked is kész közelharc a macskával? Ha meglátja a hordozót, már menekül, végig kell kergetni a lakáson, hogy megfoghasd? Majd mikor sikerült, kézzel-lábbal tiltakozik az ellen, hogy betedd a dobozba? Adok pár tanácsot, hogy kevésbé legyen ez nehéz. A képek egy részét a blog Facebook-csoportjába tették fel a csoport tagjai, amit itt is köszönök! 

Így az év elején szokás visszatekinteni, és megnézni, mit is értünk el. A blog szempontjából a 2019-es év a hatodik év volt, ennyi ideje működik és adok tanácsokat cicás gazdiknak a kedvencük viselkedésében. Most bemutatom azokat a cikkeket, amiket tavaly írtam, és a legtöbben olvastátok el őket.