Nézzük, honnan indultunk: mikor Lucifer egy hete hozzám került, első este nem evett, almot is csak éjjel használt. Habár simogatni tudtam, dorombolást csak 5 perc után tudtam elérni nála. Másnap a konzerv kaját már megette, igaz, csak a képen látható vackából hajolt ki érte, másnap a szárazért ezt nem tette meg, hiába hagytam ott egész nap. További napok kellettek ahhoz, hogy most, a 7. nap reggeljén megegye a szárazat, este pedig a konyha legtávolabbi részéből fogyassza el a vacsit :)
A kutya kezdetben félelmetes volt neki, hiába közeledett felé Tofu a legnagyobb barátsággal. Még mindig tart tőle, de már nem esik pánikba. Egyre közelebb eszik hozzá, és ennek köszönhetően magához is közelebb engedi.
Velem szemben egy hét alatt odáig jutottunk, hogy a dorombolást pár másodperc simogatás után elkezdi, majd eldobja magát, a hasát mutatja, ami a legnagyobb bizalom jele Sőt, már többször sétálgatott ilyenkor kikelve a vackából, magabiztosan, közben dorombolva Ma pedig a szobában is volt végre, még ha egy kis "motiváció" (porszívó) kellett is hozzá :)
Szóval egyre jobban kinyílik, megismeri a lakhelyét és a körülötte élőket. Egyáltalán nem olyan reménytelen, szerintem ő egy nagyon kedves cica, csak eddig sosem élte azt meg, milyen gazdis cicának lenni, otthonnal, törődéssel, és minden egyébbel.
Lucifer köszöni az eddigi figyelmetek és továbbra is kéri a drukkokat, mert ez még csak egy hosszú út eleje! Hajrá Luci!
