Folytatódik a "Hogyan szocializáljunk macskát" sorozat! Kutyát, macskát, esetleg félős cicát akarsz befogadni? Akkor kiemelten fontos, hogy jól átgondolt döntést hozz. Hogy miért? Sorolom az okokat. Előre szólok, hogy keményebb hangvételű ez az írás, mint amit megszokhattál tőlem. Ez mindössze azért van, mert állatvédőként naponta szembesülök az emberek felelőtlenségével és nemtörődömségével az állataikkal szemben. Nem ért erre felhívni a figyelmet, akár úgy, hogy felborzolom a kedélyeket.
LEGYÉL PÁRTFOGÓ! Kérlek, hogy támogasd a blogot, akár csak kávé árával, hogy továbbra is minőségi tartalmat tudjak nektek adni, és még több cicának és gazdinak segíteni! Támogatni Patreonon keresztül tudsz, kattints a linkre! Ha tudni szeretnéd, mit kapsz a támogatásért, vagy segítségre van szükséged a regisztrációhoz, a fenti linkeken azt is megtalálod. Köszönöm! |
Egy másik élőlény sorsa a te kezedben
Ahogy a kis hercegben is olvashatjuk: „Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél”. Vagyis ha befogadunk egy állatot, akkor életét a kezünkbe vesszük. Hiszen tőlünk, a gazditól függ, mit fog enni, hol fog aludni, biztonságban és szeretetben fog-e élni. Ha beteg lesz, lesz-e, aki meggyógyítsa. Vagy csak egyáltalán, lesz-e valaki, akire számíthat, és akiben bízhat.
Évtizedekig tartó elkötelezettség
Nem egy két hónapra, vagy egy-két évre szól a macskatartás. Sok macska akár 15-20 évet is megélhet! Ezért át kell gondolnod, akarod-e ez a hosszú távú elkötelezettséget vállalni. Persze nem azt kérem, hogy tervezd meg előre az elkövetkező 20 éved, inkább azt, hogy elkötelezett legyél a döntésed mellett. Mert szerintem mindent meg lehet oldani, csak akarni kell.
Családban, és anyagi helyzetben való változás
Bizony, ez is megtörténhet, és sok állat kerül azért menhelyre, mert a házaspár szétmegy, vagy a gazdi elveszti az állásását. Esetleg elköltöznek. Ha valakivel közösen fogadtok be egy cicát, érdemes megbeszélni, szétmenés esetén kihez fog kerülni. Tudom, furcsa ezt szóba hozni egy boldog párkapcsolatban, de a cica érdekében kellene. Az anyagi helyzetben való változás nem ilyen egyszerű, és persze bárkivel megtörténhet, viszont általában az sem egyik pillanatról a másikra történik. Érdemes ilyenkor menhelyek és állatvédő szervezetek segítségét kérni. Még időben, amikor még van idő a cselekvésre! A külföldre költözésre ugyanez vonatkozik: egyrészt lehet neki intézni útlevelet, vagy ha ez semmiképpen sem megoldás, kereshetünk mi is neki új gazdit, vagy időben szólunk egy menhelynek. Az nem felelős állattartás, hogy az utazás előtti napon visszaviszem a menhelyre az állatot (megtörtént eset).
Ajándékba sose!
Ez olyan egyértelmű, de mégis nemrég megtörtént: születésnapi ajándékba kapott állatnak a megajándékozott nem örült, akármennyire cuki volt, hát menhelyen landolt. Ezért sose adjunk ajándékba állatot! Gyereket se ajándékoznál senkinek, ugye?
Gyereknek sose!
A másik kedvencem, „a gyereknek szeretnénk egy cicát/kutyát”. Ennek általában az szokott a vége lenni, hogy visszaviszik az állatot, és miért? Mert a gyerek nem gondoskodott róla. Az ilyen szülőknek üzenem, hogy miért kellett volna NEKI gondoskodnia róla? Ez az apuka rábízná vajon a tíz éves gyerekére a Mercijét? Nem? Akkor egy másik életet miért? Mutassa meg neki és tanítsa meg a kedves anyuka/apuka, mi a felelős állattartás, nevelje erre a gyerekét, és gondoskodjon arról, hogy a befogadott állatnak jó sora legyen. Nem azt mondom, hogy egy gyereknek nem lehet saját cicája/kutyája, de a szülő legyen az, aki az állattartás mikéntjét meghatározza. És könyörgöm, ne a gyerek válassza ki az állatot! Mert lehet, hogy pár hét múlva már nem lesz olyan érdekes a gyereknek, a szülőnek pedig fogalma sem lesz róla, miért pont ezt az állatot fogadta be, amikor ő mondta, hogy ez nem nekik való. Hosszú távon gondolkozz, és mérlegelj!
Rendszeres kiadások
Bizony, egy állat pénzbe is kerül. Nem csak az etetése, de a rendszeres oltások költségei, az ivartalanítás, vagy betegségek esetén orvosi számlák is elfordulhatnak. Ezek bizony nem kis tételek, érdeklődj ezekről állatorvosnál, és alaposan számolj utána, tudod-e vállalni!
20.000 cicát mentesz meg!
Az ivartalanítás fontosságát nem győzőm hangsúlyozni, mert még mindig sokan nem értik, miért van rá szükség. Hogy miért? Mert egyetlen ivaros macskából mindössze négy év múlva 20.000 (!) cica lehet! És hova fog kerülni az az 20.000 cica? Jó esetben menhelyekre, rosszabb esetben utcára, még rosszabb esetben egy vödör vízbe, belefojtva. Az ivartalanítás egyszeri költség, és ráadásul utána párzási időszakban a kandúrod utána nem fogja összejelölni mindened a lakásban az átható illatú vizeletével, a nőstényed pedig minden éjjel nyugodtan fog aludni. Arról nem is beszélve, hogy az ivartalanított cicák tovább élnek, bizonyos betegségekre immunisak, és nyugodtabbak is. Felejtsd el azt az elavult nézetet, hogy egy almot kell szülnie a nősténynek, különben elhízik és nem lesz egészséges. És azt is, hogy azért nem ivartalanítod a kandúrod, mert te sem örülnél, ha kiherélnének. Mert akkor gondolj arra az 20.000 cicára, aki miattad hal meg vagy fél az utcán/menhelyeken. És hiába mondod, hogy olyankor nem engedem ki, elég egyszer kiszöknie, és megtörténik a baj. Tehát, ivartalaníts!
Aki szeretne még erről olvasni, annak ajánlom a Noé Macskamentés oldalán ezt a cikket.
Betegségben is
Nincs annál rosszabb egy állatnak, mint amikor beteg lesz, a gazdi pedig utcára rakja vagy menhelyre viszi, mert neki erre nincs pénze! Ahogy a megbetegedett családtagjainkat se rakjuk utcára, úgy a beteg cicánkat se. Kérj segítséget, mondj le az esti sörről/délutáni nasiról, próbálj megoldást találni, ha tényleg fontos neked az állat! Ha pedig azt mondod, hogy ennyire nem, akkor inkább be se fogadd.
Idős emberként is felelősséggel
Én amellett vagyok, hogy minden idős embernek állatot kellene tartania. Hogy miért? Mert sok elkeseredett, magányos idős él az országban. A férje/felesége már nem él, a gyerekek kirepültek, régi ismerősök vagy szintén nem élnek, vagy messze vannak. Sokan ezért elkeserednek, és úgy érzik, nincs már értelme az életüknek. Ha viszont befogadnak egy cicát vagy kutyát, és felelősséggel gondoskodnak róla, akkor két életet mentettek meg: a sajátjukat és egy állatét. Mert lesz miért felkelni minden reggel (hiszen Frici éhes), lesz kihez beszélni (és Frici mindig meghallgat), lesz, aki szeretet ad nekünk (Frici ölbe bújik és dorombol), és még mozgásra és társadalmi életre is ösztönöz. Viszont idősebként fontos arra is gondolni, hogy mi lesz a kis kedvenccel, ha mi már nem leszünk, Sajnos sok cica kerül be a menhelyekre azért, mert a szeretett gazdi eltávozott, és a sokszor ilyenkor már szintén idős macska nem kellett az örökösöknek. Nem akarom itt véleményezni az ilyen rokonokat, de érdemes még időben elgondolkozni azon, ki fog gondoskodni a cicáról, ha mi már nem leszünk. Idős emberként érdemes ezt meg is beszélni a kiszemelttel, hogy szeretnénk, ha ő gondozná tovább kedvencünket.
Plusz egy pont félős cica befogadásánál
Eddig általánosan beszéltem bármilyen állat befogadásáról, de egy félős cicánál más szempontot is figyelembe kell venni. Nevezetesen azt, hogy ő egy félős kiscica. Vagyis ne két hét alatt akarjunk hatalmas változásokat elérni (mondjuk azt, hogy ha évek óta bent volt a menhelyen, és sose látták, mi máris meg akarjuk simogatni). A kis dolgoknak is próbáljunk örülni (na, már nem futott el, amikor elmentem mellette, vagy ma már hozzám közel evett), és hosszú távon gondolkodjunk. Segít, ha rendszeres naplót vezetünk, mert így vissza tudjuk követni, honnan hová jutottunk. És csak hogy mennyire hosszú távon gondolkozz: nekem volt olyan mentett cicám, akit 1 év után tudtam megsimogatni! Most viszont már boldog gazdis macsek, persze azt nem mondom, hogy minden nap kiköveteli magának a simit. Minden macska egyéniség: van, amelyik hízelgősebb, van, amelyik magának való. Ahogy ez nálunk is van. A lényeg az, hogy olyan cicát válassz, aki illik az igényeidhez. Ha nem érzed magas elég erősnek ahhoz, hogy türelmesen viselkedj akár hosszú ideig is egy félős macskával, akkor inkább ne vidd haza. Inkább válassz egy kedves cicát, mert különben mindkettőtöknek csak rossz élmény lesz.
Ez nem azt jelenti, hogy különleges tudásra lesz szükséged, hogy megbízzon benned a cica, vagy értened kell a macskákhoz. Nem. Lehet, hogy meglepődsz, de én sem értek a macskákhoz. Senki sem ért. Én csak figyelek rájuk. Ha te is ezt teszed, akkor sok boldogságban lehet részed neked is, és a cicádnak is.
A következő rész nagyon izgalmas és fontos olvasmány lesz, arról fog ugyanis szólni, hogyan nem szabad viselkednünk az új cicával. A majd felsorolt intelmeket azonban akkor is érdemes betartanunk, ha vendégségbe megyünk macskás házhoz, és még máskor is vissza akarunk menni oda.
Ha tetszett ez az írásom, kérlek oszd meg, és lájkold a Facebook-oldalam, illetve jelentkezz a blog Facebook-csoportjába, ahol hasznos tippeket kaphatsz sok macskás témában!
Valamint kérlek, ha tetszett a cikk, vagy rendszeresen olvasod a blogot, esetleg segített neked egy írásom, vagy én adtam neked tanácsot, amivel sikerült jobban megérteni és "megszelídíteni" a cicádat, akkor támogasd a munkámat, legyél Te is rendszeres pártfogója az oldalnak! Kattints ide a részletekért: https://www.patreon.com/szac