Pontosan egy hete új projektbe kezdtem. Aki nem hallott róla, annak leírom a részleteket:
Egy házaspárnál élt 7 évet él ez a nőstény cica, Kemeny (ejtsd: kemeni). Őket imádta, velük alszik, de idegenekkel szemben bizalmatlan, elmondásuk szerint meg is támadta őket. Én nem értékeltem vészesnek, kíváncsi volt és kommunikált velem, a maximum "agresszió" az volt, hogy rám fújt. Szerintem csak nem érzi magát teljesen biztonságban. A pár viszont gyereket tervez, és nem szeretné megtartani, a gazdikeresés után az elaltatás is felmerült (az orvos beszélte le őket, utána szóltak nekem). Nem kérem az ez irányú kommenteket, én is tudom, de most a cica a legfontosabb. Elvitték beoltatni (ivartalanítása 1 évesen volt), és kb. 2 hét után szerették volna valakinek odaadni. Ezen oltásait és esetleges orvosi költségeit állják. Hozzám került, és én nagyon bízok benne, és abban, hogy boldog lesz. Én sokkal rosszabb cicákat hoztam már rendbe, szerintem pár hónap és bújós cica is lehet belőle.
Azóta kiderült, hogy valóban támad, bár félelemből, és hamar visszavonul. Hogy lássátok, miről beszélek, minden szónál többet mond ez a videó az egyik első etetéséről:
Kicsit foglalkoztam vele, most már az is megtörtént, hogy mosakodott előttem, sőt, hátat is fordított (!). Tegnap pedig átjött az egyik szomszédom, és teljesen ledöbbentem, mert nemhogy nem morgott és fújt rá, hanem szinte cicásan nyávogott neki! Azóta pedig rájöttem, mi a titkos fegyver a megnyerésére. Az örökös Jolly Joker, a finom párizsi :D Nézzétek ezt a videót, szerintem übercuki, ahogy duzzog evés közben :)
Van hová fejlődnünk, de minden nap kicsit haladunk, ezért határozottan optimista vagyok. A többi macskát utálja, ha csak meglát egyet, nagyon dühős lesz, de a kutyák annyira nem érdeklik, ameddig nem mennek túl közel. És már engem sem utál annyira :) Drukkoljatok, hogy jövő héten még jobb hírekkel jelentkezhessek!
