Ahogy egy kedves kollégám mondaná, vegyes képet mutatott ez a hét Kemivel. Sok dologban haladtunk, de volt visszaesés és rossz hír is.

Kikerült a ketrecből, és ez sokat jelentett neki. Egyre jobban feloldódott, már nem félt, amikor a közelébe mentem, nyugodtan aludt tovább vagy mosakodott előttem. Sőt, etetésnél, ha olyan kedve volt, sokszor bújt is hozzám :) Idegenekkel szemben is nyitott, többen voltak nálam a héten, és volt, akinek azt is megengedte, hogy "kvázi simogassa": hozzáérhetett a fejéhez, aztán rámorgott kicsit :) A képeken az is látszik, hogy mennyivel nyitottabb a tekintete, és a korábbi morgás helyett most már inkább kérő/kérdő nyávogással üdvözölt.

Más állatokkal szemben viszont nincs haladás. A kutyákat ugyan nem támadja, de láthatóan tart tőlük, a macskákat pedig konkrétan utálja, ha csak meglát egyet, rögtön fúj és morog. Valamiért tart a fajtabeliektől. Valamint hajlamos megijedni bármilyen olyan dologtól, amit korábban nem látott/hallott, de annyira, hogy félelmében bekakál. Ez kétszer fordult elő a hét folyamán, a legutóbb egy hangos ajtó ijesztette meg ennyire. Borzasztó ilyenkor látni, és most konkrétan annyira berezelt, hogy rosszabb állapotban van, mint mikor hozzám került. A legutóbb, amikor a hordozótól ijedt meg, egy nap alatt "visszatért", remélem most is hamar feloldódik.

A másik probléma, hogy szerintem fáj az egyik foga. Észrevettem, hogy leginkább jobb oldalt rág, és szárazat egyáltalán nem eszik. Na most, ha egy normális szociális állapotban lévő cicánál látnám ezt, akkor elvinném dokihoz, és kiderülne, van-e ilyen probléma. De Keminél jelenleg azt is át kell gondolnom, hogy mivel teszek jobbat vagy éppen rosszabbat: ha elviszem dokihoz, vagyis megfogom (nem szereti), beteszem a hordozóba (retteg tőle), és ha ki kell húzni a fogát, akkor bódítani is kell, ami szintén stressz lesz neki, ha felébred. Vagy egyelőre ne foglalkozzak vele. De egy fájós fog ugye önmagában is ok lehet a rosszabb kedvre, akár agresszióra is. Egyelőre utóbbit választom, várok egy kicsit, hogy jobban bízzon bennem, és ha nem látok javulást, akkor elviszem dokihoz.

Legjobban az zavar, hogy ennyire meg tud ijedni apró dolgoktól. Az ablak alatt elhaladó buszra is aggódva figyel, a kutyát is félve nézi a tejüvegen keresztül, ha az ajtóhoz megy. Sőt, ez már több, mint megijedés, ez pánik. Gondoltam rá, hogy adok neki természetes alapú nyugtatót, hátha segít az elején. Korábban, egy hasonlóan rettegő kutyánál már alkalmaztam rövid ideig. Ez persze nem megoldás, mindössze az elindulásban segíthet, és hogy megtanulja, akkor sincs gond, ha nincs folyamatosan pánikban.

Egyelőre még gondolkodom, mi lenne a legjobb neki, és konzultálok pár dokival is. És sokszor mondom magamnak: ne ess pánikba!