Ebben a bejegyzésben összeszedtem nektek, hogy eddig milyen nálam vendégeskedő cicáról vezettem naplót, amiben ti is láttátok, hogyan változtak meg. Egy ilyen napló több okból is hasznos, és hasonló helyzetben javaslom nektek is a használatát. Egyrészt én is vissza tudom nézni, honnan indultunk, és nektek is nagy segítség lehet, ha egy hasonló cicát fogadtok be. 

Glória (RIP)

Probléma: emberektől való félelem 

Róla a legnehezebb írnom. Lassan 1 éve, hogy elvesztettem, de sokat tanultam tőle addig, ameddig velem volt. Például ismét bebizonyította, hogy a macskáknál nincs lehetetlen. Egy utcacicából, akihez közel sem lehet menni - valószínűleg bántalmazták is -, belőle is lehet ölbe jövős és bújós cica. És ebben bizony a félelmetesen hangzó "kényszersimi" is sokat segített. Bár ez nála inkább "kényszer orvoshoz cipelés minden nap" volt, de a hatás ugyanaz. Itt is köszönöm nektek azt a sok drukkolást és segítséget, amit adtatok nekem és Glóriának a hosszú hónapok alatt!

Glória küzdelmeinek naplója

Kemeny (ejtsd: kemeni)

Probléma: agresszíó emberrel és más állattal szemben is

Az eddigi szocializációim közül Kemire vagyok a legbüszkébb. Egy házaspárnál élt 7 évet ez a nőstény cica, Kemeny (ejtsd: kemeni). Őket imádta, velük aludt, de idegenekkel szemben bizalmatlan, elmondásuk szerint meg is támadott embereket. 2014. novemberében kérték a segítségemet, és hozzám került. Az elején engem is megtámadott, láthatóan az egész világot utálta: az embereket, a többi macskát és állatot. Majd fokozatosan összebarátkoztunk, elkezdett bízni bennem, ami mostanra odáig fajult, hogy sokszor kutyaként követ a lakásban. Ráadásul ölbe bújós, ágyban velem alvós, dorombolós cica lett a korábban kemény kiscsajból! 

Kemi változásának blogja

Lutri

Probléma: emberektől való félelem

Lutri nagyon fiatal, talán 2 éves nőstény cica volt, amikor hozzám költözött 2014. januárjában. Addig nem volt túl szerencsés élete. Valószínűleg gázolás áldozata volt, és kölyökkorában utcán élt. Ezért nem lett túl szociális, inkább mindentől félt.

A többi macskával és kutyával nagyon hamar megtalálta a hangot, de hozzám és az emberekhez idő kellett. Nagyjából egy év után mertem kijelenteni, hogy gazdikereső lett, ugyanis akkora lett magabiztos cica, aki láthatóan jól érzi magát. Félix cicához hasonlóan ő sem lett bújós cica, sokáig nem is szerette, ha hozzáérnek, viszont szeret az ember közelében lenni, az állatokkal pedig nagyon jól kijön. Most volt egy éve, hogy új ideiglenes befogadóhoz költözött, és nemrég megtörtént a csoda, Lutri engedte magát simogatni! :) 

Lutri fejlődése a blogban

Tomi bácsi (RIP)

Probléma: szobatisztaság elvesztése

Kedves Tomi bácsi, aki öregen, nagyjából 13 évesen került hozzám. A gazdája elhunyt, ő pedig menhelyre került, valószínűleg nem értette, mi történt vele. Viselkedési problémái a szó szoros értelmében nem voltak, mert egy nagyon kedves, okos és hízelgős cica volt, de mégis kap itt helyet. Az első ideiglenesénél ugyanis összepisilte a egész lakást, ezért visszakerült a menhelyre. Onnan hoztam én el, megkockáztatva, hogy nálam sem lesz problémamentes a dolog. De nála is alkalmaztam a blogban leírt összeszoktatási módszerem, és így az elejétől fogva szobatiszta volt, egyszer sem volt ebből probléma!

Legnagyobb örömömre Tomi bácsi is végül gazdis lett, de sajnos már nincs köztünk. Igazi egyéniség volt az öreg, a gazdiknak és nekem is nagyon hiányzik. Nyugodj békében, Tomi bácsi!

Lucifer

Probléma: emberektől való félelem

Lucifer egy 7 éves, félős kandúr cica volt, amikor hazahoztam 2013. szeptemberében. A Noé Állatotthon mentette, de a menhelyi körülmények között nem tudták rehabilitálni. Egy kazánházban élt és az ott dolgozók gondozták, etették. Megszűnt ez a részleg és a cica tovább nem maradhatott ott. Egyik füle régebben megsérült és leszakadt.

Vele sokkal gyorsabban haladtam, mint Félix-szel, ez köszönhető valószínűleg annak, hogy a kazánház dolgozói etették. Két hónap sem kellett hozzá, és kedves, bújós, dorombolós cica lett! A gazdisodáshoz még így is idő kellett, 1 évet élt nálam addig, de most már boldog gazdis cicaként éli életét!

Lucifer története

Félix

Probléma: emberektől való félelem

Vele kezdődött tulajdonképpen a "pályafutásom", ő volt az első antiszociális cica, akit hazahoztam 2012. elején. Félix, menhelyi nevén Cián 2010. februárjában került be a Noé Állatotthonba fiatalon, még egy éves sem volt. Korábban a ferihegyi Malév uszodánál kóborolt társával, Arzénnal. Arzén viszonylag hamar kinyílt, és gazdira talált, Félix azonban nem volt ilyen barátkozós. Nem nagyon volt szem előtt, inkább elbújt, az etetéseknél is csak egy pillanatra lehetett látni. Így telt el két év. Bizony, két évet töltött a menhelyen úgy, hogy senki észre sem vette. Hogyan is vette volna észre, hiszen ha meglátott bárkit, főleg egy idegent, aki netán macskát jött örökbe fogadni, spurizott egy jó kis búvóhelyre! Na, hát így az egész életét leélhette volna az állatotthonban. Ráadásul kölyökkorát úgy élte meg, hogy nem volt emberek között, nem volt igazi gazdija. Márpedig a macskáknál fél éves korig alakulnak ki a szociális hajlamok, és hát Ciánnál ilyenek egyáltalán nem alakultak ki.

Miután hozzám került, nagyjából 2 hónap kellett ahhoz, hogy jól érezze magát az új környezetben, és 1 év kellett az első simogatásig! Sosem lett "ölbecica", de mindig elől volt, szeretett az ember mellett lenni, ami nagy haladás nála. Ráadásul ezután nem sokkal eljött érte az álomgazdi is, akivel azóta is nagyon jól érzik magukat. Félix sikertörténete inspirált arra, hogy elindítsam a blogot, ezzel segítve más macskatulajdonosoknak vagy ideiglenes befogadóknak.

Sőt, tavaly karácsonykor, 3.5 év után, végre engedte magát ő is megsimogatni a gazdinak! 

Félix teljes történetét itt olvashatod el.

Ezek után, ha valaki azt mondja nekem, hogy egy cicát lehetetlen megszelidíteni, akkor én azt mondom neki, hogy nincs lehetetlen, csak tehetlen, esetleg türelmetlen! De odafigyeléssel, pár kis dologgal és idővel boldog és kiegyensúlyozott cicákat nevelhetünk a korábbi félős vagy agresszív macskákból. Ez csak rajtunk, gazdikon múlik!