Most már bátran kijelenthetem, hogy Lucifer megszokta, hogy nálam lakik. A többi macskával jól kijön, a kutyától is egyre kevésbé tart. Bennem azért még teljesen nem bízik, de hét év tapasztalását nem is lehet pár hét alatt megváltoztatni. Van pár olyan hely a lakásban, ahol biztonságban érzi magát. Ha ilyen helyen van, akkor közelíthetek hozzá, a simogatást örömmel fogadja, és hangos dorombolásba , bújásba kezd :) Más helyeken a lakásban viszont még lelapult farokkal közlekedik (a mai naplóban is észrevehetitek), és ha közelítek, visszarohan az egyik biztos helyére. Viszont pozitív, hogy magától is elindul felfedezni a lakás számára eddig ismeretlen részeit, még ha nem is fénysebességgel. Úgy gondolom, idővel majd egyre több helyen érzi magát biztonságban. Ezt az etetés egyre jobban a szoba belső részei felé (ahol még bizonytalan ) orientálva próbálom benne erősíteni. Szerencsére kajával nagyon motiválható, és annyit eszik, mint a másik három cica együtt :D
De ha belegondolok, hogy honnan indultunk: a menhelyen hetekig (!) eltűnt, elbújt az emberek elől, itt pedig folyton szem előtt van. A változás a két képet összehasonlítva is látszik: az első képet a hazahozatal napján készítettem (Luci alig látszik, csak aggódva kikandikál a fekhelyéből), a másik két héttel utána, ahol már magabiztosan tekint fel rám :) A magabiztossága tehát sokat nőtt, még ha ez bizonyos helyekre kötődik is egyelőre. De ez érthető, hiszen a macska territoriális állat, így most „mindössze” annyi a teendőm, hogy ezeket a tereket kiterjesszem az egész lakásra. Azért ezt nem a jövő heti összefoglalóban fogom megtenni :)
Viszont érdemes tovább olvasnotok a blogot és lájkolni a Facebook oldalt is, mert minden izgalmas eseményt megosztok Veletek :)
