Lucifer egy hónapja van nálam. El se hiszem, annyi minden történt egy hónap alatt. És sokkal jobban haladunk, mint ahogy vártam.
Ha belegondolok, hogy a menhelyen hetekig (!) nem látták, mert elbújt, és szinte soha nem jött elő. Most pedig a nap nagy részét látható helyen tölti, teljesen szabad akaratából! Ez nagyon nagy dolog, azt jelenti, hogy sokkal magabiztosabb és kiegyensúlyozottabb.
A többi macskával jó a kapcsolata, a kutyát megtűri, bár tőle még tart. A napi etetéseket nagyon várja, és amikor olyan kedvében van, a simogatást hangos dorombolással és bújással hálálja meg :) Gyakorlatilag az egész lakást kiismerte már, és egyre több helyet használ már. A konyhaasztal alól indulva a konyhaablak, majd az előszobában lévő cipős szekrény tetejéről a szobába dobbantott. Ott is felfedezte először az ablakot, majd a radiátor melletti fekhelyet, most pedig már az ágyon heverészik. Hatalmas utazás ez ám egy antiszociálisnak elkönyvelt macskától!
Természetesen még mindig sokszor megijed: ha hirtelen közel megyek hozzá, vagy vendég jön, ő elbújik valahova. De ez már csak idő kérdése, és azt kell mondjam, nagyon büszke vagyok rá. Elindult abba az irányba, hogy egyszer ő is boldog gazdis cica lehessen. És bár még csak az út elején tart, minden okom megvan arra, hogy reménykedjek a boldog befejezésben.
