A minap bejárta a magyar sajtót egy cikk, miszerint Ukrajnában egy macska megölt egy csecsemőt. Leírom a véleményem erről, hogy ez miért szenzációhajhász írás, ami ráadásul nem is felel meg a valóságnak. Valamint adok pár tanácsot, hogyan lehet megelőzni egy ilyen tragédiát. 

Az írásomban nincs semmilyen felzaklató kép vagy szöveg, de az esemény leírása önmagában az lehet egyeseknek, ezért 18 éves kor felett javaslom az elolvasását!

Legelőször természetesen részvétem fejezem ki itt a családnak, borzasztó dolog elveszteni egy kisbabát bármilyen módon is. A cikkem nem akarja elbagatellizálni ezt a veszteséget, arra akarok rávilágítani, mivel lehetne az ilyen baleseteket megelőzni, és miért nem a macskát kell emiatt gyilkosnak kiáltani és hibáztatni. Évekkel ezelőtt bemutattam már a blogban azt, hogyan lehet minden gond nélkül kisgyereket nevelni és macskát is tartani, most tulajdonképpen ezt akarom más irányból megközelíteni.

Ami miatt tehát most írok, az egy konkrét cikk egy, a közelmúltban történt tragédiáról. Több híroldal vette át a Kárpátinfó cikkét, hol jobb, hol rosszabb megfogalmazásban tálalva, de a lényeg mindenhol ugyanaz volt: 

egy macska megölt egy csecsemőt.

Olvastam olyan cikket, ahol azt sem sikerült az újságírónak egyértelműen megfogalmazni, hogy a család a négy gyerek közül a legkisebbet vesztette el, ezen a portálon úgy tűnt, hogy mind a négy gyerekük elhunyt. Ez nem így van, érdemes elolvasni az eredeti, ukrán cikket, ott valamivel részletesebben le van írva, mi történt (a Google Translate segít, ha hozzám hasonlóan te sem értesz ukránul). De nekem nem ezzel van a legnagyobb bajom, hanem azzal, ahogyan írnak az esetről, és hárítják a felelősséget egy macskára, minden egyes cikkben. 

A tragédia részletei

Mit tudunk tehát már az ukrán cikkből, amiben szerepelnek a szomszédok és a helyi mentőszolgálat nyilatkozatai is? Az elmondások alapján a következő események rajzolódnak ki:

Valóban a macska ölte meg a babát?

A fentiek alapján ezt sem lehet biztosan kijelenteni, hiszen nem volt senki a gyermek mellett, és a szomszédok gyanítják csak, hogy ez történt. Sehol sem szerepel az, hogy látta valaki a macskát a gyermek arcán feküdni. Ugyanakkor nem állítom azt, hogy ilyen nem történhet meg. A cikk végén is utalnak két, szintén Ukrajnában történt hasonló esetre, az egyiket sikerült megtalálnom angolul, ott azt írják, hogy a macskát a gyermek arcán fekve találták meg. Azonban a fenti esetben ezt senki sem látta.

Akkor tényleg vannak gyilkos macskák?

Nem, nincsenek. A gyilkosság ugyanis szándékosságot tételez fel, vagyis hogy a macska szándékosan feküdt a baba arcára, hogy megölje őt. Ez nyilvánvalóan nem így történt, itt, és a korábbi esetekben sem, ezek balesetek voltak. A kérdés az, miért történtek meg ezek a balesetek.

Miért mászik egy macska egy baba mellé?

Ennek több oka is lehet. Lehet csupán szeretetből, vagy mert a gazdi kisbabájának közelsége megnyugtatja őt. A testünk melegét is szeretik a macskák. Azt is el tudom képzelni, hogy a magára hagyott csecsemőnek társaságot akart adni a cica, vagy melegíteni akarta. Sok cica fekszik a gazdája mellkasára, hasára, vagy akár a feje mellé éjszaka, némelyik egészen közel az arcunkhoz. Tehát ez egy természetes, cicás viselkedés, nyilván mi, felnőttek, ha kényelmetlen nekünk a helyzet, tudunk szólni a macskának vagy akár le is tudjuk tenni, egy pár hónapos gyermek ezt nem tudja megtenni.

Mivel lehetett volna megelőzni a tragédiát?

Amivel a legtöbb esetben meg lehet: odafigyeléssel és előre gondolkodással. Felsorolom azokat a lehetőségeket, amik szerintem megelőzhetnek egy ilyen szörnyű eseményt.

Az udvaron nem hagyom magára a gyereket

Biztos vagyok benne, hogy sok anyuka egyetért majd velem, amikor azt mondom, hogy egyetlen pillatanra sem hagyom egyedül az udvaron a 4 hónapos kisbabámat. Miért nem? Mert jöhet arra egy kóbor kutya, megcsípheti egy darázs, ráeshet egy cserép vagy más nagyobb tárgy, de akár rosszul is lehet, valamilyen eddig észre nem vett betegség miatt, és mire észreveszem, már késő. De az is elő szokott fordulni, hogy a baba magára tekeri a takaróját, vagy magára húzza a párnát, és így fullad meg. Ezért javasolja sok orvos és olyan anyuka is, akinek emiatt halt meg a gyermeke, hogy ne használjanak ilyeneket a baba ágyában vagy a babakocsiban. A fenti esetben én ezt sem zárom ki, de ezt majd a rendőrségi vizsgálat tudja megállapítani. 

Ismerem a cicámat

Nem árt, ha ismerem a cicám annyira, hogy tudjam, szeret-e befeküdni a gyermekem mellé? Ha igen, hova szokott feküdni, a lábához vagy a feje mellé? Mennyire bújik közel hozzá? A kisgyerek erre hogyan reagál?

Elzárom előle a gyereket

Ha nem akarom, hogy a macska befeküdjön a gyerek mellé, akár este, akár napközben, akkor akár ki is zárhatom a gyerekszobából, vagy tehetek automata vízspriccelőt az ajtó mellé, de egy függönyt is tehetek az ágy köré, hogy a cica ne tudjon bemászni.

Megtanítom a macskának, hogy nem szabad

A macskák is taníthatóak, bár hosszabb idő alatt, mint a kutyák, és egyedenként változó, melyik mennyire fogékony a tanításra. Saját tapasztalatból azonban azt mondom, hogy ők is a békés együtt élést keresik, ezért ha következetesen megtiltunk a cicának valamit - legyen az a konyhapultra való felugrás, vagy a kisbaba mellé fekvés -, esetleg valamivel meg is nehezítjük a dolgát vagy kényelmetlenné tesszük, akkor egy idő után próbálkozni sem fog.

Újabb érv a kijárás és a kinti tartás ellen

A cikkek szerint a baleseteket mindig a család cicái okozták. Ha a cicák a lakásban, melegben lettek volna, nem tudtak, és lehet nem is akartak volna a baba mellé feküdni - a kertben semmiképpen. Ráadásul a cica sem lett volna megannyi veszélynek kitéve az utcán.

A szülő és a gazdi felelőssége

A fenti cikkek legnagyobb tévedése az, hogy a macskát állítják be felelősnek, és emiatt felesleges hisztériát keltenek a macskákkal szemben. A cikkek alatti kommentekben sűrűn lehet találkozni a "na ezért nem kell nekem macska", és az "ahol gyerek van, oda nem kell állat", de a "kinyírtam volna rögtön a dögöt" hozzászólásokhoz hasonlókkal is. Pedig nem a macskának kellett volna vigyázni sem a gyerekre, sem saját magára. Ezek a feladatok a szülők és a gazdi dolgai. Mert ahogy fent is írtam, ugyanez a tragédia megtörténhetett volna egy kóbor kutya, egy darázs, de egy tégla vagy cserép, vagy akár a takaró miatt is. De vajon hibáztatnánk egy takarót? Viszont ha ott van valaki a kisbaba mellett, akkor bármelyik bajt könnyűszerrel megelőzheti.

Amikor a macska menti meg a gyerek életét

Zárásként pedig hadd mutassak pár videót a Youtube-ról, amiken az látszik, hogy a család cicája mennyire vigyáz a kisgyerekekre. Itt nem az a fontos, hogy a baba mennyire volt valós veszélyben, hanem hogy a macska ezt veszélynek érzékelte, és tett ellene.

• A cica itt megakadályozza, hogy a gyerek leessen a lépcsőn:

•  A kisfiú fel akar mászni az erkély korlátjára, de a cica nem engedi:

A videón látszik, hogy van háló az erkélyen, és valószínűleg az anyuka vagy apuka videózott, tehát senki nem volt veszélyben, de akkor is dicséretes az, ahogyan óvja a cica a kicsit.

• Itt viszont a macska ténylegesen és élesben menti meg a gyereket egy támadó kutyától:

A biztonsági kamerás felvételen látszik, ahogy egy - valószínűleg - kóbor kutya megtámadja a ház előtt bicikliző gyereket, és el akarja húzni a lábánál fogva. A macska szinte azonnal megjelenik, megtámadja a nála nagyobb kutyát, elzavarja, majd miután megbizonyosodott arról, hogy a kutya elment, visszamegy a gyerekhez, és visszakíséri őt és az addig megjelent felnőttet. A macska hősies fellépése briliáns, persze történhetett volna máshogyan is, de láthatóan a macska nem a saját testi épségével törődött, hanem a kisgyerek megvédésével, a kutyát pedig meglephette ez a fordulat.

Mit akarok ezekkel a videókkal mondani? Azt, hogy a macskák nem gonoszak, és sokszor úgy védik a gyerekeinket, mintha a sajátjuk lenne. Régóta élnek a gyerekeink mellett cicák és egyéb állatok, a szülők és a szakemberek állítása szerint sok jó hatása van a gyerekre nézve annak, ha állatok között nő fel. Például megtanul felelősséget vállalni, gondoskodni másokról, és együttérzőbb lesz mások felé.  Balesetek persze bármikor történhetnek, de olyankor nem az állatainkat kell rögtön hibáztatni, mert a saját felelősségünket is érdemes megvizsgálni. Elvégre mi vagyunk a nagy, okos és erős emberek, akik az állatok felett állnak. Vagy mégsem?