Rövid leszek, de annál jobb eredményekről számolok be - éjszakai bagoly rajongóknak. De muszáj azzal kezdenem, honnan indultunk, mert csak így értékelhető igazán, ahová eljutotta, Luciferrel.
Öt hete, amikor elhoztam a menhelyről, közel fél óra kellett a becserkészéséhez. Az első napokban a földön aludt, csak a fekhelyében volt, onnan ki se mozdult. Kivéve, ha túl hirtelen közelítettem felé, mert akkor gyorsan elfutott valami mögé.
Erre a hétre pedig ott tartunk, hogy egyrészt most már a szobában van leginkább, és itt biztonságban érzi magát. Ráadásul olyan helyeken, amik magasabban vannak, és hozzám kötődnek: az ágy és a fotel. De elfoglalta az általam "macskalyuknak" hívott macskabútort is, ami azért fontos, mert szűk, egy kijárata van, és magasan is van. Emellett sokat közlekedik a lakásban, még ha nem is a legmagabiztosabban. Mindezekből azt tudom levonni, hogy biztonságban érzi itt magát, bennem is megbízik. Ezt azzal is alá tudom támasztani, ami ennek a hétnek a legnagyobb eredménye, hogy ha közelítek felé, mér nem kezd el aggódni, és nem fut el! Nézzétek meg ezt a videót! Látjátok, mit csinál, amikor közel megyek hozzá, mielőtt megsimogatom?
Láttátok? Mit csinál? Semmit! Semmi félelem, elfutni eszébe sem jut, sőt, ha figyeltek, odabújik a kezembe! Tökéletes, ez a normális reakció! Hiszen teljesen természetes kell legyen egy cicának, ha valaki odamegy hozzá, és megsimogatja! Persze ez még minden körülmények között nem megy, de ennyi idő után ez hatalmas változás. Főleg, ha belegondolunk, hogy 7 év tapasztalatát alig több, mint egy hónap alatt sikerült felülírni. Még persze van mit csiszolni, de alapvetően jó irányba tartunk.
Drukkoljatok, hogy így haladjunk továbbra is!
