Másfél hónap telt el, de ha ránézek Lucira, mintha kicserélték volna. Nagyon jó érzés ám látni, hogy jól érzi itt magát, egyre magabiztosabb, és boldog. Ezért éri meg csináltam ezt az egész állatmentős dolgot. A csillogó szemekért, a dorombolásért, és hogy egy életet tudtam megváltoztatni, jó irányba.
Két fontos dolog történt a héten. Az egyik, hogy Luci, ha leülök mellé a fotelba, akkor nemhogy nem menekül el, de bújni és dorombolni kezd! Sőt, ha van nálam párizsi, azt szinte az ölemből eszi!
A másik dolog, hogy a többi macskával is egyre jobb a viszonya, és mer kezdeményezni. Egyik nap saját döntése volt, amikor Safra a kedvenc helyére feküdt, ő pedig ahelyett, hogy máshova ment volna, egyszerűen mellé feküdt. Ez azt jelzi, hogy egyenrangúnak tekinti magát a többi macskával.
A kutyáktól (a héten közben beköltözött még egy kutya) sem fél már annyira, és az egész testbeszédén az látszik, hogy biztonságos otthonnak érzi s lakást. Ki tudja, lehet, hogy most először érez így. És ez tényleg mindent megér. Mentsetek ti is állatokat, higgyétek el, a ti világotok is jobb lesz tőle.
