Kemi ma egy hónapja cuccolt be hozzám, és azt kell mondjam, hogy sokkal jobban állunk, mint gondoltam volna. A kis morcos, ha már meglát, kedvesen nyávog (nem morog és fúj), és bújik hozzám. Láthatóan magabiztosan mozog a területén, ha bemegyek hozzá, nem ijed meg, nyugodt marad. Vagy alszik tovább, vagy jön hízelegni. A simogatást ugyan még nem szereti, de "loptam" már pár simit, amit vagy kis morgással, vagy a kezemre csapással büntet meg :) De csak finoman csinálja, de ez az egyik dolog, amin még dolgoznunk kell. Viszont volt már az ölemben, még ha csak azért is, mert kajával csalogattam oda :)
A másik dolog a többi állattal való viszonya. Mikor megérkezett, ha csak meglátott másik állatot, azonnal fújt és morgott. Mostanra, ha a kutyák nem mennek túl közzel hozzá, akkor nem törődik velük, sőt, mikor megjövünk a sétából, rendszeresen leül egész közel hozzájuk!
A macskákkal nem ilyen kedves, azokat ha meglátja, morogva el akarja zavarnai. Bár volt egy előrelépés a héten, amikor egyik alkalommal Safranek, a legszociálisabb cicám kiszökött hozzá, és én csak fél óra múlva vettem észre. Vagyis addig se morgás, se nagyobb csetepaté nem történt! Valószínűleg Kemi a konyhapultról tartotta szemmel, hogyan téblából a földön Safra. Ez nagy dolog ám!
Volt kis játék is, zsákba bújást ő is szereti, és kicsit játszottunk madzagra kötött csörgővel is, de az látszik, hogy ez számára nem olyan fontos.
Én azt szeretném, ha Kemit december végéig össze tudnám engedni a többi állattal, ezért most ezen fogunk dolgozni. Elsősorban a "párizsis jutalmazós" módszert fogom használni, vagyis ha kiengedek hozzá egy állatot, akkor mindig kap majd párizsit :) Drukkoljatok neki!
