Folytatódik Matuka, a kóbor cica története, és olyan dolog derül ki, ami kihat egész további életére. Véghné Cs. Szilvia írása.
VII. fejezet – Kezdődnek a problémák, avagy először járok az orvosnál
Másnap előkerült a fű színű valami, amibe, mire észbe kaptam ismét benne voltam! Hát ez óriási! Ugyanaz, mint a múltkor.
Elindultunk ismét valahová. Mondjuk, most csak Anya és én. Egy játékomat és a házikómat sem vittük magunkkal.
Nos, ez egy új hely, itt még nem jártam. Tudom, mert Anya bevitt engem is, és most kilátok ebből a micsodából. Azt hiszem, itt a félelemnek van szaga rendesen! Nem volt jó itt. Jól összehúztam magam és vártam mi fog történni.
Anya köszönt egy bácsinak: – Jó napot Doktor Úr!
Hát akkor ő az a doktor, akiről Anya beszélt!
Még mindig nem érti meg, hogy én nem csináltam semmit? Ha meg tettem valami rosszat, akkor az biztos nem direkt volt! Én jó kiscica vagyok, te ezt Anya tudod, ugye? És… és….roppant hálás, hogy a családod lehetek.
A Doktor bácsi és a néni – nekik is van nevük, Szabolcs doktor és Viki néni – nagyon rendes embereknek tűntek, de nekem akkor sem volt kedvem itt lenni. Ráadásul Anya, a „Nem lesz semmi baj Matuka” kijelentése után, itt hagyott velük.
Azon méláztam, hogy ez a név kérdés nagyon fontos. Hiszen ha van neved, akkor már vagy valaki. Ha nincs, akkor meg nem vagy senki. Mondjuk vagy, mert létezel, de akkor se vagy, mert nincs neved. Ez olyan zavaros, mint az érzés, amit érzek… Olyan álmos lettem…
Kinyitottam a szemem. Minden nagyon homályos volt. Csak Anya és a Doktor bácsi hangját hallottam. Azt ecsetelte Anyának, hogy a műtét sikeres volt, viszont leukózisom van.
Már megint mi van nekem? Folyton ez a nekem van, én ezt csináltam, én azt csináltam… hihetetlenek az emberek… Anya csendben volt. Meg mernék esküdni, hogy megint sírt, csak most nem volt boldog az arca. Kicsit félek… Mi ez a leukózis? Most mi lesz velem? Anya, hazaviszel magaddal azért? Ugye nem fogsz itt hagyni?
A következő részben kiderül, Matuka hazamehetett-e, és mi lesz a további sorsa.
