Matukáról, az utcán talált kiscicáról kiderült nemrég, hogy leukózisa van. Egy egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. Tud-e küzdeni ellene Matuka? Írta Véghné Cs. Szilvia.
IX. fejezet – A baj nem jár egyedül, avagy az orvosokat jobban ismerem már, mint saját magamat
Megint ebben a fű színű micsodában vagyok. Lassan nevet kellene, hogy adjak neki, mert ez biztos létezik, és én minduntalan belekerülök. El fogom nevezni, mondjuk, Bunginak. Ez jó, Bungi!
Megint ez az ismerős szag… te jó ég, már megint a Doktor hangját hallom! Bungi teteje lekerül és én olyan picire összegömbölyödök, hogy ezt csinálja utánam valaki! Hiába. Kint vagyok ezen a hideg asztalon. Szabolcs doktor megvizsgált, kaptam egy szurit, és már vissza is kerültem a Bungiba. Hallom, ahogy Anyával megbeszélik, hogy holnap reggel ismét el kell jönni ide. Nem vagyok boldog ettől a hírtől, viszont akkor az biztos, hogy most megyünk haza. Ez azért boldogsággal tölt el!
Megint nem vagyok jól. Nem tudom mi ez, de már megfordult a fejecskémben, hogy Anya biztos jót akar nekem? Hiszen amióta beemelt a lakásba, szinte csak rossz dolgok történnek velem. Miért nem voltam én jó ott kint Kosztosnál?
Apropó! Kosztos! Hallom, hogy folyamatosan keres. Hiába kiabálok, hogy itt vagyok! Semmi. Biztosan nagyon morcos lesz rám! Nem szoktam én ilyet megengedni magamnak, hogy csak úgy eltűnök! Nem szeretném magamra haragítani, hiszen én kivételezett vagyok!
Anya bejött.
- Nem örülök neked! Menj innen! Nem akarlak látni! Nem mész?? Akkor bebújok a szekrénybe! Mondom, nem akarlak látni!!! – kiabálom.
Látom Anya szomorú arcát, de most ez sem érdekel! Egyedül akarok lenni! Hallom, ahogy halkan becsukódik az ajtó. Ismét egyedül vagyok.
Reggel a szokásos, Bungi és doktor. Ni! Most nem a Doktor bácsi, hanem egy Doktor néni van Vikivel. Egyébként, itt halkan megjegyezném, hogy a doktor néninek is van neve. Eláruljam? Viktória. Legalábbis Anya így szólítja őt.
Egyszóval… a doktorok is léteznek, és tutira valakik, hiszen elnevezték Őket.
Viktória doktor néni is nagyon kedves… lenne…. ha nem szurkálna össze-vissza!
Mi ez már megint? Most valahogy több szurit is kaptam, és még a lábikómról is leborotválták a gyönyörű szőrömet. Most aztán igazán jól nézek ki! Na, mindegy, ez legyen a legkevesebb, hiszen én azt hiszem még így is nagyon, de nagyon jól nézek ki!
Anya és a doktor néni beszélgetnek:
- A gyógyszert megeszi Matuka?
- Igen, hála istennek megeszi minden nap!
- Készen is van a vérvétel eredménye. Nem mondható túl jónak, sajnos. A fehér- és a vörös vérsejt is nagyon alacsony.
- Ez mit jelent?
- Sajnos azt, hogy a leukózis duplán igazolt. A kicsinek folyamatosan pusztulnak a fehér- és vörös vérsejtjei. Viszont a vese, hasnyálmirigy és a máj rendben van.
Feszülten figyelem Anya arcát. Már megint azt a szomorúságot látom rajta, amit mostanában sokszor. Nem örül nekem? Vagy valami nagy baj van? Kár, hogy ebből én semmit nem értek.
Ismét otthon a kis szobámban.
A nagy szürke cica mindig itt ül az ajtóm előtt és nem értem, miért nem jöhet be hozzám, vagy legalább én mehetnék ki hozzá… Tudom, hogy Anya elmagyarázta már, hogy nem találkozhatunk a betegségem miatt, de akkor is olyan jó lenne legalább vele egy kicsit beszélgetni.
Ismét eljött a reggel, és a Bungi sehol. Akkor lehet meggyógyultam?
Nyílik az ajtó. Anya és egy kedves hangú lány jön be hozzám. Ő is egy doktor néni? Mondjuk, nem hiszem, hiszen itthon vagyunk. De akkor ő mit akar? Úgy látszik semmit.
Anyával beszélget, Szilvinek szólítja. Kedvesen mosolyog rám, látszik rajta, hogy szeret engem. Bár elkiabálni nem akarom.
Anya elmagyarázza, hogy most vasárnap van, és nem tudunk a doktorokhoz elmenni, ezért meg kell, hogy egyem a gyógyszert, amit eddig szuriban kaptam. Anya elővesz egy fecskendőt, és Szilvi belenyomja a számba. Végül is, nem is annyira rossz.
Ahogy egyedül maradok a szobámban, van időm gondolkozni.
Itt a sok szép játékom, és nekem nincs kedvem semmihez. Talán már jobban érzem magam, de még sincs kedvem játszani. Miért van ez? Pedig úgy szerettem!
Anya időnként megnéz, megsimogat, beszél hozzám. Nagyon kedves Anya ő. Azt hiszem, hogy szeretem.
