Két cica és egy energiabomba kutyus - 1. rész: lesz ebből barátság?

Mostanában kevesebb bejegyzés volt a blogban a Ti kérdeztétek! rovaton belül, ezért most hoztam nektek egyet. Egy sikersztorit, amiből ti is tanulhattok. Dóri a Patreon oldalamon keresztül támogatóm lett, és segítséget kért két cicája, és a szintén befogadott kutyája összeszoktatásához. A cikk végén lévő képgalériát is nézzétek meg mindenképpen!

Mindig örülök, amikor egy gazdi kérdez tőlem a cicája viselkedéséről, de most különösen boldog voltam, mert Dóri három állatot is befogadott menhelyről, értük vállalt felelősséget, ezért még fontosabb volt, hogy segítsek neki és sikerrel járjon. Három részben fogom megosztani veletek a történetet, minden alkalommal Dóri remek fotóival illusztrálva. A két cica tehát Mona és Lisa, a fiatal kutyus pedig Panka. Dóri a blogban már olvasott pár dolgot, amit alkalmazott is, de úgy érezte, elakadt, ezért írt nekem. Részletesen beszámol a történtekről, ezért hosszú lesz kicsit a cikk, de érdemes elolvasni!

Mona, Lisa és Panka története

Dóri így kezdi a beszámolót:

Van két cicánk, Mona és Lisa, testvérek, ivartalanított lányok, az Eszkuláptól fogadtuk örökbe őket pár hetesen. Májusban lesznek 2 évesek. Imádjuk őket, ők is nagyon kötődnek hozzánk, mi úgy érezzük tökéletes a kapcsolatunk velük, nagyon jól kommunikálnak velünk, értenek nagyon sok mindent, szuper nyitott és kedves, bújós, viszonylag szófogadó és nagyon eleven, játékos cicák. A probléma az, hogy csak velünk. Rajtunk kívül semmilyen más élőlényt nem fogadnak el. És erre csak nemrég jöttünk rá sajnos. Ha vendég jön elbújnak (az igaz, hogy a vírushelyzet miatt nem is nagyon volt alkalmuk ismerkedni emberekkel, egy barátnőm jár hozzánk rendszeresen, neki már előjönnek, de ő nagyon jó fej volt, és volt, hogy csak azért jött, hogy szocializálja a cicákat, jutalomfalattal elég jól motiválhatóak, de sokszor a félelem mindennél nagyobb náluk).

Tavaly ősszel egy kutyát is befogadtunk az Eszkuláptól, aki akkor már majdnem másfél éves volt, egyébként se volt kicsi, de nőtt még egy jó nagyot, és már egy 23-25 kg-os nagyobb vizsla méret lett . A cicákkal egyidős majdnem, áprilisban lesz 2 éves ő is, keverék, megamix kutya, sokan mondják, hogy valószínű kopó keverék, valaki vizslát, német juhászkutyát, tacskót, agarat stb. lát benne, én nem tudom, de nagyon eleven és játékos ő is. Sokat fárasztjuk, futtatjuk, sétálunk, járunk trénerhez, iskolába stb. ő itthon nem pörög már, és emiatt elég türelmes is a cicákkal. meg egyébként is nagyon kedves. A cicák nagyon félnek tőle, pedig lassan már fél éve együtt élünk. Nagyon lassan alakul a kapcsolatuk, az nagyon hasznos tanács volt az egyik blog bejegyzésedben, hogy írjunk naplót, vagy legalábbis regisztráljuk mikor mi történt, hogy ha elkeseredünk, akkor lássuk, hogy mégis van fejlődés . Pankával már eljutottunk odáig, hogy teljesen türelmesen fekszik, marad a helyén, ha a cicák közelednek, nem kergeti őket (első pár hétben még volt ilyen, de mindegyik eset úgy kezdődött, hogy Mona megtámadta Pankát), megtanult kúszni, hogy így tudjon közelíteni, tényleg úgy érezzük, hogy kutya fronton a maximumot kihoztuk belőle. Biztos mindig van hova fejlődni, de egyelőre mi úgy érezzük, hogy most már a probléma a cicák félelmével van. Mindig amikor elhatározom, hogy írok neked, akkor történik valami előre- vagy visszalépés.

Tegnap éjjel először mindkét cica velünk aludt az ágyban, úgy, hogy Panka az ágy végében a földön a helyén aludt és minden rendben volt. Cicák is próbálnak közelíteni, ami úgy néz ki, hogy Panka fekszik, ők meg próbálkoznak minél közelebb menni hozzá, amikor már majdnem összeér az orruk akkor Panka arcába fújnak, majd óvatosan elmennek, elbújnak. mi úgy hívjuk ezeket, hogy "bátorság próbáznak". Ilyenkor a cicák, próbálgatják a saját és Panka határait is. De amikor túl közel vannak, akkor mindig megy a fújás. Monánál már sikerült eljutni odáig, hogy nem morog már Pankára, Lisa viszont még mindig. Ha ők közelítenek akkor egész jó a helyzet, de ha Panka megy oda lassan vagy akár kúszva, akkor teljes a pánik, emiatt sajnos Panka mozgását a lakásban eléggé lekorlátozzuk. Mert Monánál előjött egy olyan dolog, amivel még nem találkoztam cicák esetében, ha Pankával játszom, vagy Lisa közeledik hozzá, akkor egyszer csak felfújt bundával odarohan, és látszik rajta, hogy támadna, ilyen védelmező dolgot én még nem tapasztaltam cicánál, de ez már odáig fajult, hogy ha Lisára rászólok valamiért, már jön Mona védeni őt, de engem is ugyanúgy véd ha valamiért félreért egy helyzetet.

Szeretnénk odáig eljutni, hogy ne ijedjenek meg, ha Panka is kijön a konyhába ha épp ők is ott vannak, meg ne fújjanak és főleg ne támadjanak a kutyára. Nem tudom ezzel a félősséggel, mindentől megijedéssel tudunk-e valamit kezdeni. Picit úgy érezzük, hogy elakadtunk ennél a pontnál, a másfél méteres távolságot tartják, és csak akkor van nyugi ha ők közelednek. Tudsz nekünk ebben segíteni, hogy mi az amit ezekben a helyzetekben tehetünk, hogy előrelépés legyen? Az elejétől fogva megy a közös jutalomfalat osztás, közös simogatás stb. amiket javasolnak összeszoktatáskor, elég fokozatos volt a dolog, és most itt elakadtunk. Segítségedet előre is köszönöm! bármi kérdésed van, vagy nem világos szólj!

Elbújás, etetés - és kérdések

Bár Dóri hosszan és részletesen leírta a helyzetet, jó szokásomhoz híven még mindig volt pár kérdésem: Jól veszem ki a leírásodból, hogy vendégekkel, emberekkel szemben is bizalmatlanok? Illetve hová tudnak elbújni? Olyan helyekre, ahol nem látod őket, pl. ágy alá? Hol szoktak napközben lenni, hol vannak a kedvenc helyeik? Sokat vannak elől, vagy inkább elbújnak valahova? Az etetésnek van konkrét ideje, vagy szokott változni? Hogy eteted a három állatot? 
 
Igen, emberekkel is bizalmatlanok. Akikkel többször találkoznak, és ha mondjuk olyan ember, aki szán időt, energiát arra, hogy lecsalogassa őket, ott látom hogy nagyon nagyon nagyon lassan, de alakul a helyzet. A lakás nagy galériás, és a galéria lett az ő birodalmuk most ebben a helyzetben, ott van több fekvőhelyük is, de általában ránk tapadva szeretnek lenni vagy az ablakban nézelődni (ha épp nem kergetik egymást vagy valami játékot). Munka közben ölemben (én a vírushelyzet előtt is itthon dolgoztam), széken a derekamnál van Lisa, ő egyébként is mindig követ engem, alváskor is ágyban velünk vannak, a nap közbeni sziesztához szoktak saját helyet keresni, van hogy ketten összebújnak, van hogy külön - ez Panka érkezésével megváltozott, jó darabig csak a galérián voltak, meg a lépcsőről bámulták. Most kezd visszaállni a rend, mert már le mernek jönni akkor is ha Panka itthon van, és megbíznak bennünk annyira, hogy tudják ha az ablakban, székben velem, vagy ágyban vannak, akkor Pankát nem engedem oda, és így nyugodtan tudnak aludni. Ezt például nem tudom jól csinálom-e így, vagy ezzel konzerválom a helyzetet?

Volt olyan, hogy valamelyik cica az ágyban volt, és Panka is felkúszott, és addig szent a béke amíg egyik oldalamon van az egyik a másikon a másik, de azért ilyenkor a cicák nem alszanak túl nyugodtan, mindentől ijedeznek. és attól félünk a legjobban, hogy megijednek nagyon és ijedtségükben támadnak, Monával volt már ilyen eset, Lisa csak totál bepánikol és fúj morog, rohan. De alapvetően Panka tudja, hogy csak bizonyos helyzetekben jöhet fel, csak ha megengedjük, magától nem jön, néha azért bepróbálkozik hátha változott a szabály. Van napirendjük, ahhoz igazítottuk a kutya napirendjét is, ebben nem volt változás. Ha Panka itthon van akkor a galérián kapnak enni, (és ha megették akkor utána kap Panka vacsorát), ha Panka nincs itthon mert sétál, akkor a szokásos módon (Mona konyhában, Lisa fürdőben - nekünk ez vált be, nincsenek elzárva, nyitva van az ajtó, de nem habzsolnak így és nem lopkodják el egymás kajáját) és utána amikor hazaér Panka akkor kap ő is enni. Panka délutáni-esti séta időpontja néha változik, ha kirándulás, napközi vagy akármi van, de 1-2 óra csúszás van csak. Jutalomfalattal egy ideig tudtuk őket közelíteni egymáshoz, mindennap gyakorolunk, egyre közelebb. Szerintem ezzel a módszerrel meg amiatt, hogy nagyon igénylik, hogy rajtunk, velünk legyenek jöttek már le a galériáról. Persze amíg nem mertek lejönni, addig mi mentünk fel hozzájuk, volt hogy fent aludtam velük pár hétig, nem hagyjuk ki a közös bújást, játékot sem.

Volt olyan felvetés is ismerősök részéről, hogy nagyon elkényeztetjük a cicákat, meg most már a kutyát is és túlságosan ragaszkodnak és szeretjük őket - nem tudom van e ilyen, hogy túlságosan ragaszkodnak, szerintem nincs, egyiknek sincs szeparációs szorongása, szóval nem kóros a dolog. de el tudom fogadni ha azt mondod, hogy ez probléma lehet cicáknál. Szóval az a legnagyobb félelmünk, hogy a cicák megijednek - mi úgy szoktuk mondani, hogy a semmitől, mert mondjuk attól, hogy Panka felemeli a fejét - ami átmegy támadásba, ami eszkalálódik mert Panka is megijed és megvédi magát, vagy megkergeti őket, és mivel sokkal sokkal nagyobb, mint a 3 kilós kiscicáink, félünk hogy akaratlanul is kárt tesz bennük. Meg amióta Panka türelmes lett velük már attól félünk, hogy a cicáink tesznek benne kárt. és persze azt is tudjuk, hogy a mi félelmeink sincsenek rájuk jó hatással, és igyekszünk nagyon, de azért féltjük őket.

A javaslataim

Azt írtad, hogy el szoktak bújni valahová a cicák, de ezt nem fejtetted ki. Ha ez olyan hely, ahol nem láthatóak, akkor ezt szüntesd meg, mert ez csökkenti az önbizalmukat. Én pedig azt gondolom, hogy a fő probléma az, hogy nem érzik magukat biztonságban a területükön. Ezért támadhatnak, vagy bújnak el idegenek elől. A blogban írtam egy hasonlóan viselkedő cicáról Kemiről, érdemes átolvasnod a naplóját.

Fokozatosan kellene pár dolgon változtatni, elsőnek a fent említett elbújási lehetőségeket kéne megszüntetni, illetve, mivel valószínűleg a galéria menedékük, azt ki kéne tágítani, és az etetést lehozni akkor is, ha a kutya otthon van. Egyrészt, mert minél közelebb esznek egymáshoz, annál jobb a kapcsolatuk, másrészt, mert ezzel a cicák is jobban fogják érezni magukat lent. Ehhez persze az kell, hogy a kutya ne egye meg az ő kajájukat. Ezt egyrészt tiltással tudod neki megtanítani, illetve segíthetsz azzal, hogy a kutya szemmagassága fölé teszed a cicák táljait.
 
Dórinak még volt kérdése:
A kutya helye a szobában kb. 4 méterre van a konyhaajtótól, ott szoktak enni. jó az, ha úgy oldjuk meg, hogy Panka a helyén marad, és az ajtóban ilyen távolságra esznek a cicák? Vagy etessük a konyhapulton őket úgy, hogy Panka közben a konyhában van?
 
Azt kellene elérni, hogy viszonylag közel egyenek egymáshoz, viszont a kutya ne akarja megenni az ő kajájukat. Ezért is lenne jó, ha a cicák magasabban ennének, és azért is, mert úgy sokkal inkább éreznék magukat biztonságban.
 
Azt hiszem kezdem érteni. köszönöm! holnap elkezdjük ezt fokozatosan. Gondolom nem lesz gyors menet, de beszámolok majd mik a tapasztalatok vagy ha menet közben még felmerül kérdés. Nekünk úgy tűnik a lenti ággyal már kibővül a menedékük, ma a délutáni alvást Lisa az ágyban töltötte úgy, hogy az ágy mellett a földön volt Panka. De majd erre is figyelünk, hogy minél többet legyenek lent és lent ne tudjanak elbújni. Köszönöm a segítséget, akkor próbálkozunk. 
 
Pár hét múlva Dóri jelentkezett is a hírekkel, amit a következő cikkben olvashatsz el. Szerinted mi történt, történt javulás? Addig pedig nézd meg  galéria képeit, ugye milyen cukik?