Így lett halálos méregből boldog cica, vagyis Ciánból Félix

2013. november 21. 08:05 - Macska_fogó

Félix története annyira fantasztikus, és én is annyi mindent köszönhetek ennek a cicának, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek. Ő ugyanis egy teljesen esélytelen, menhelyi macska volt, aki három év után lett boldog, gazdis cica.

20.JPG

Félix, menhelyi nevén Cián 2010 februárjában került be a Noé Állatotthonba fiatalon, még egy éves sem volt. Korábban a ferihegyi Malév uszodánál kóborolt társával, Arzénnal. Arzén viszonylag hamar kinyílt, és gazdira talált, Félix azonban nem volt ilyen barátkozós. Nem nagyon volt szem előtt, inkább elbújt, az etetéseknél is csak egy pillanatra lehetett látni. Így telt el két év. Bizony, két évet töltött a menhelyen úgy, hogy senki észre sem vette. Hogyan is vette volna észre, hiszen ha meglátott bárkit, főleg egy idegent, aki netán macskát jött örökbe fogadni, spurizott egy jó kis búvóhelyre! Na, hát így az egész életét leélhette volna az állatotthonban. Ráadásul kölyökkorát úgy élte meg, hogy nem volt emberek között, nem volt igazi gazdija. Márpedig a macskáknál fél éves korig alakulnak ki a szociális hajlamok, és hát Ciánnál ilyenek egyáltalán nem alakultak ki.

1056_cian1 (1).jpg

De szerencsére azért néha előmerészkedett, és ilyenkor piszok jó fotók készültek róla. Hősünk ugyanis nagyon fotogén, imád pózolni a kamerának :) Valaki pedig megcsinálta ezeket a fotókat, amiket én megláttam, amikor gondolkoztam, ki legyen a következő ideiglenes cicám. Volt egy kép, ami megfogott, és a mai napig nem tudom, mi volt az, amit megláttam benne, de úgy éreztem, hogy több van ebben a macskában, mint amit most megmutat magából. Alapvetően hiszem, hogy minden kutya/macska képes a változásra, és csak tőlünk, emberektől függ, mit hozunk ki belőlük. A lehetetlen dolgokról pedig ugyanaz a véleményem, mint Muhammad Alinak: az, hogy nem léteznek.

ci.jpg

Ezért egy nap beállítottam egy hordózóval, és miután a lányok fél óra kergetőzés után sikeresen befogták, hazavittem Ciánt :) Először is rögtön egy sokkal pozitívabb nevet kerestem neki, mert nem egy „méregcicát” akartam nevelni belőle :) Mivel nekem a legfontosabb az volt, hogy ő boldog legyen, ezért adta magát a név: Félix. Félix mellett egy darabig csak a két saját macskám volt, akikkel hamar megtalálta a hangot, de a menhelyen is jól kijött a többi macskával. Velem már lassabban haladtak a dolgok. Ez persze lehet, hogy annak is köszönhető, hogy hozzám kerülése után több egészségügyi problémája is volt, amit a menhelyen képtelenség észrevenni. Leukózis gyanúja is felmerült (nem volt az), kicsit vékony is volt, és kihúzattam egy fogát, miután észrevettem, hogy féloldalasan eszik. Hát ha valaki nekem úgy mutatkozna be, hogy hetente megfog, berak egy kis dobozba, és elvisz valahova, ahol vagy fájdalmat okoznak, vagy azt se tudom, mit csinálnak velem, én is kételkednék abban, hogy megbízhatok benne :)

Aztán teltek a hónapok, Félix egészsége rendbe jött, és egyre bátrabb lett velem is – ebben a párizsi és a kaja sokat segített, az uraság ugyanis nagyon szereti a hasát. Közben került mellé kutya is, akit egészen megkedvelt, és már nem menekült az ágy alá, ha vendégek jöttek hozzám. De így is egy év (!) kellett ahhoz, hogy meg tudjam simogatni! És akkor is csak etetésnél, bár ilyenkor már bújt és dorombolt is. Azt láttam rajta, hogy elértem a célom: Félix boldog, kiegyensúlyozott, magabiztos cica lett! Ez az, amiért hazahoztam, és pontosan ez az, amiért csinálom ezt az egészet: hogy ha ránézek a velem lakó állatokra, akkor ezt lássam rajtuk. Mert piszok jó érzés ám az, hogy tudom, ez nekem köszönhető! De sosem jött ölbe, utálta, ha felveszem, és simogatni is csak akkor lehetett, ha akarta, és az ritka volt. Így egy év után már elfogadtam, hogy Félixet sose viszik el tőlem, elvégre ki akar egy olyan cicát, aki nem lehet megsimogatni?

Majd egyszer csak jött a hír, hogy van egy érdeklődő Félixre. Egy fiatal lány ráadásul, aki eljönne megnézni. Alig hittem el, de Ágota eljött, és órákat töltött itt már első alkalommal, és utána is mindig. Elfogadta, hogy többször, legalább még 3-4-szer kell eljönnie, és fokozatosan kell megismerkednie Félix-szel. Azt is megértette, hogy ő nem egy ölbe vehető, dorombolós cica, és sok idő lehet az is, ameddig egyáltalán meg tudja simogatni. Ez alatt nagyon jó hatással volt rá, sose felejtem el, mikor egyszer olyan önfeledt játékot sikerült kihoznia Félix-ből, amit nekem nem sikerült addig soha. Ez volt az a pont, amikor biztos lettem benne, hogy jó helye lesz Ágotánál.

Mégis furcsa volt több mint egy év után odaadni Félixet valakinek, hiszen most már nálam boldog volt, és féltem kicsit, hogy mekkora megrázkódtatás lesz neki az új környezet, új gazdi, és a rengeteg változás. De bíztam Ágotában, úgy gondoltam, ha vele nem sikerül Félix-nek, akkor senkivel. És akkor még mindig visszajöhet hozzám.

Elment tehát, és egy hónappal később jött a kétségbeesett a segítségkérés Ágotától: Félix mindent összepisil, nagyon fél, elbújik, nem megy ki a szobából, és csomókban hullik a szőre. Elmentem tehát, és megkönnyebbültem, amikor Ágota azzal fogadott, hogy semmi esetre sem akarja visszaadni Félixet, éppen hogy segítséget akar kérni neki. Adtam hát pár tanácsot, amik nagyon egyszerű dolgok voltak, de az eredményük az lett, hogy a gazdi egy héttel később boldogan újságolta, hogy a pisilés megszűnt! Mostanra pedig Félix az egész lakást meghódította magának, nem zavartatja magát, ha vendégek mennek hozzájuk, és boldogan pózol a képeken a büszke gazdinak :) Ezekből a képekből is válogattam párat a második galériába, amiken látható, milyen jó helye is van a kis mázlistának :)

Félixtől és Ágotától én is sokat tanultam. És az ő példájuk volt, ami miatt elhatároztam, hogy minél több „esélytelen” cicának fogom megadni mégis az esélyt, hogy Félix-hez hasonlóan ők is boldogok és gazdisok lehessenek :) Mert nincsenek esélytelen cicák, csak tehetetlen gazdik. Ezért fogtam bele a Lucifer-projektbe, és mondhatom, nagyon szépen haladunk a szocializációjában. Sőt, Félix után Lucifer kifejezetten könnyű eset :)

Félix sikersztorijához sokan hozzájárultak, én csak párat emelnék ki közölük. Köszönetet kell mondanom mindenekelőtt Ágotának, aki befogadta és a mai napig jó gazdija. Szerintem egy kicsit túl sokat is kényezteti mindenféle sonkával és egyéb falatokkal :) Köszönet a teljes macskamentő csapatnak, amiért befogták, és ilyen sokáig gondoskodtak egy alapvetően gazdisodás szempontjából esélytelen cicáról. És Félixnek is köszi, amiért idővel mégis megnyílt, méltó lett a nevére, és azóta jobbnál jobb pózokba vágja magát, ha kamerát lát :D

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://szeretemacicamat.blog.hu/api/trackback/id/tr755646634

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tamás Melinda 2020.05.29. 11:32:56

Üdv.Látom elég régi az írásod de megpróbálom hátha eljut hozzád a segítség kérésem.Sajnos nagy gondban vagyok.Pár éve örökbe fogadtunk 1 kidobott fekete cicát(Kormi).Nagyon jól kijövünk.Szeretem és ő is engem.Ragaszkodik nagyon.Vele nincs is baj de,kb. 1 éve meghalt a szomszéd néni és a cicája sajna kóbor lett.Mivel a családtagok tesznek rá.......én próbáltam etetgetni,szoktatni hozzánk.De sajnos egyszerűen nem jön ki a 2 macska.Folyamatos harc van köztük és a legnyagyobb baj az hogy most már engem is támad.Fúj rám és már 2 szer megkarmolt.Lassan már félek tőle.Nem tudom kihez fordulhatnék?Önkormányzat vagy valamilyen szervezethez mert így nem maradhat a helyzet......

Macska_fogó 2020.05.30. 12:06:40

@Tamás Melinda: nagyon szép dolog, hogy segíteni próbálsz az elhunyt néni cicáján! De próbálj abba belegondolni, mekkora változás és stressz ez neki, a gazdája egyszer csaj eltűnik, kóbor cica lesz, majd te beviszed egy számára idegen helyre egy idegen macskához... Ez nagy stressz neki ezért fokozatosan kell neki mindent megmutatni.

Először is különítsd el, adj neki egy saját helyiséget, és fokozatosan mutasd be neki a lakást, a másik macskát, és még magadat is, hiába ismer már! Ehhez itt találsz segítséget: szeretemacicamat.blog.hu/2020/04/12/hogyan_szoktasd_be_a_mentett_cicad_a_lakasba

Ha pedig már lenyugszik, be lehet neki mutatni a másik cicát, itt van az általam alkalmazott technika: szeretemacicamat.blog.hu/2014/06/03/uj_cica_osszeszoktatasa_masik_macskaval

Drukkolok, remélem megpróbálod. Ha mégsem, akkor helyi állatmentő szervezetek segítségét tudod kérni, de tudnod kell, hogy folyamatosan tele vannak.
süti beállítások módosítása