Az állatmentő jó érzése

Sokan kérdezik tőlem, akik nincsenek ebben az "állatmentős bizniszben" benne, hogy miért csinálom? Miért töltöm az estéim, hétvégéim mások állatainak megtalálásával és elhelyezésével? Glória kapcsán is sokszor mondják, hogy magammal is törődjek, főleg, hogy két hónapja minden szabadidőmet ő tölti ki. Most pénteken rájöttem, hogy miért csinálom.

Délután szólt nekem valaki, hogy egy vidéki városban látott valaki egy buszból egy elütött kutyát. Üzenetben jött a segítségkérés, én dolgoztam, így kb. 2 órával később láttam. Telefonszám nincs a bejelentőhöz, fotó az ebről nincs, de a pontos címet megadta. Ez innen közel reménytelen, ennyi idő alatt a kutya meg is halhatott vagy még utolsó erejével elbújhatott valahova, ahol sose találják meg. Elkezdtem körbetelefonálni, ki van a környéken. Kb. 7-8 ember és fél óra után találtam valakit, aki kiment megnézni. Ez már félsiker! Feszült várakozás, egy óra múlva rácsörgök: épp most akar hívni, megvan a kutya, nem ütötték el, vagy legalább is is sérülés nincs rajta, de annyira félt szegény, hogy bebújt egy autó alá, onnan kellett kicsalogatni. Chip nincs persze, de már úton vannak egy menhelyre, ahol fogadják. 

Nem teljesen happy end, mert a gazdi még nem lett meg, de jó érzés volt, hogy úgy éreztem, megint segítettem, talán meg is mentettem egy életet. Nem én mentem ki ugyan hozzá, de nekem köszönheti a segítséget. Ezért csináljuk tehát, ezért a jó érzésért. És az adja az erőt, hogy tovább csináljuk, ha a védenceink idővel jó helyre, gazdihoz kerülnek. Ezért ha te is meg akarsz menteni egy kis életet, segíts nekünk azzal, hogy örökbe fogadsz egy kutyát vagy cicát, és ezzel megváltoztatod számára az egész világot! Az Állatmentő Szolgálat örökbe fogadható cicáit és kutyáit a weboldalunkon megtalálod! Köszönjük!