Józsi holnap meghal!

Ő Józsi, holnap meg fogják ölni, A hajléktalanszálló, ahová bekerült, sajnos megtelt, viszont rengeteg ember van még az utcán. Józsi már öreg, beteges, ráadásul nem is egy szép ember. Teljesen esélytelen, ezért holnap beadnak neki egy injekciót, amitől örökre elalszik. Ne hagyjuk ezt, segíts Józsinak! Adj neki fedélt a feje fölé, legalább pár napra! Mentsd meg az életét!

A fenti pár sor természetesen egy fikció, a kép egy stockfotó, a hajléktalanokat (egyelőre) nem altatják le. De a kóbor kutyákat vagy macskákat igen. Mostanában mindenhol a TV2 riportját lehet látni, amiben a hajléktalanokat a társadalom söpredékének állítják be, akik csak maguk tehetnek a sorsukról. Felháborító az egész, és szégyen, hogy lemehetett bármilyen médiumban. Tehát ezt látom a közösségi hálón, majd rögtön alatta egy állatvédő csoport felhívását, hogy az egyik sintértelepen altatás lesz. Megölik a kutyákat, mert már nincs több hely. És akkor felötlik bennem, állatvédőben egy kérdés.

Sokan - teljesen jogosan persze - felháborodunk azon, hogy egy riporter a hajléktalan embereket az empátia teljes hiányával kezeli, de miért nézünk át mégis egy kóbor kutyán vagy macskán? Sőt, miért természetes az számunkra, hogy megölnek élőlényeket csak azért, mert már nem férnek el többen?! Vagyis miért ér kevesebbet az egyik élet, mint a másik?

Egy állat még kevésbé tehet a sorsáról, mint egy ember. Őt kirakták, mert megunták. Az aranyos kiskutyából neveletlen dög lett, megrágja a papucsot és a labdát sem hozza vissza,ráadásul ugat is. Vagy meghalt a gazdi, és a ház kellett, de a kutya nem. Az is lehet, hogy egyetlen bűne az, hogy megszületett, de több kutya/macska nem fért el a háznál, ezért kirakták egy zacskóban az erdő szélére. Természetesen előtte a zacskót gondosan bekötötték. Vagy már eleve az utcára született, és minden esély megvan rá, hogy ott is hal meg.

Persze, ők csak állatok. Mi emberek fölöttük állunk, mi mondjuk meg, mennyit ér az életük. De biztos hogy jól gondolkodunk? Ma mit szólnál hozzá, kedves Olvasó, ha azt mondanám, hogy egy fekete embert bármikor megölhet a gazdája? Vagy eladhatja, ha már nem veszi hasznát? A blogomat többségében nők olvassák. Kedves Hölgyeim, mi a véleményük arról, hogy az Önök dolga az, hogy jó feleségei legyenek annak  az embernek, akiket apjuk választott maguknak? Természetesen szavazni és beleszólni államügyekbe csak embernek szabad, a nőnek hallgass a neve!

Szerintem minden élet egyenlő, és egyik sem ér többet a másiknál, legyen az emberé, kutyáé vagy macskáé. Mindegyik értékes és egyedülálló. A fent felsorolt, egykori társadalmi normák ma már elítélendőek. Biztos vagyok benne, hogy idővel az állatok kizsákmányolása, cserbenhagyása és megölése is az lesz. 

És abban is biztos vagyok, hogy sok mindenkiben ki fogja verni a biztosítékot a véleményem. De nem baj, ha csak pár embernek felnyitja a szemét, és ők talán majd nem mennek el egy "hajléktalan" kutya vagy macska mellett. Vagy nem viszik el állatorvoshoz lealtatni a megunt kutyát, vagy a macskájukat, mert gyereket várnak. Vagy talán csak befogadnak egy utcáról mentett állatot, és ezzel mentik meg az életét. 

Több millió kóbor állat él az országban, a számukat még csak becsülni sem tudjuk. Főleg a rejtőzködő macskáknak. Nem kell messzire menni, biztos vagyok benne, hogy a szomszéd utcában él, vagy akár a saját kertedbe is bejár egy-egy kóbor macska. Az ő életük minden nap harc az élelemért, a területért, és sosem tudhatják, hogy éjszakára be tudnak-e húzódni valahová a vihar és hideg elől, és egyáltalán lesz-e nekik holnap. Nálam is van olyan kutya és macska, akit én fogtam meg, és hoztam fel az utcáról. Mindegyik nagyon hálás tud lenni érte, és minden nap visszakapom tőle azt a szeretetet, amit annak idején is most is adok neki. Az egyik e sorok írásakor is itt dorombol mellettem, a másik már kidőlt, és előttem szuszog a kanapén :)

A kérésem az feléd, hogy a saját és családod állataira úgy tekints, mint a gyerekeidre, és vállalj értük ugyanakkora felelősséget! Ne menj el a kóbor, gazdátlan állatok mellett, és ha lehet fogadj örökbe egy "hajléktalan" kutyát vagy macskát! Ha a világhálón kattintasz párat, biztosan találsz olyan szervezeteket, akiknél számtalan gazdikereső állat van. Nézd meg őket, és felelős döntést hozva segíts az egyiken. Adománnyal, önkéntes munkával vagy befogadással. Mindig tehetsz valamit. 

Valójában rengeteg ember él embertelen körülmények között, sokszor állatokkal, akiknek még "kutya egy sorsnál" is rosszabb az életük. Nézz körül kicsit a környékeden, és lásd meg a mai magyar (macska)valóságot, és döntsd el, hogy elfordítod a fejed, vagy elgondolkozom azon, hogyan tudsz segíteni pár ártatlan életnek.

Ha jól körbenézel, te is rá fogsz jönni, hogy az utcán élő emberek és állatok sorsa nem is különbözik annyira. Sőt, sokszor egészen egybefonódik.

UI: Mielőtt valaki azzal jönne, hogy az állatvédőknek fontosabbak az állatok, mint az emberek. Sok állatvédőt ismerek, akik embereknek, hajléktalanoknak, időseknek, egyáltalán rászoruló embereknek egyaránt segítenek. Ez empátia kérdése, ami egy védtelen állatokon segítő emberben megvan,