Igazi karácsonyi ajándék! Félix, az egyik első védencem, aki kölyökként nem szocializálódott az emberhez, ezért sokáig bújkált, a menhelyre kerülése után szinte sose látták. Mikor hazahoztam, idővel ez változott, mindig elől volt, de a simogatást sosem engedte. Végül megtalálta az álomgazdit, aki elfogadta, hogy ő egyszerűen nem szereti, ha hozzá érnek. Ennek 3 és fél éve, és most Félix végre engedte a gazdinak, hogy simogassa!
Ebből is látszik, hogy sokszor csak türelem kell és kitartás, és mindent el lehet érni az állatoknál!
És persze órási köszönet Ágotának, a gazdinak, hogy képes volt eddig várni, elfogadta, hogy Félix ilyen, de mégsem adta fel évek múlva sem! Hatalmas respect!
Félix történetét itt olvashatjátok el.
