IV. fejezet – Szilveszter, avagy be kéne tiltani a tűzijátékot
Képzeljétek, már egészen jóban voltunk, mikor valami iszonyatos durrogást hallottam! Én úgy megijedtem, hogy Kosztos barátommal csak futottunk, futottunk… el is veszítettem szem elől a barátomat menekülés közben. Írta Véghné Cs. Szilvia.
Jó sokáig nem mertem vissza menni, és több mint egy nap eltelt, hiszen volt sötét, világos, sötét… Mikor visszamentem Gazdihoz, láttam, hogy valami folyik az arcán. Sírt. Amikor meglátott, annyira megörült nekem, és én ettől annyira boldog voltam! Ölelgette a férfit, aki a családjához tartozott, és csak sírt és sírt. Kosztos barátom már ott volt és elmondta nekem, hogy a Gazdi nagyon aggódott értem, nem tudta merre vagyok, és ő is hiába keresett.
Szóval hiányoztam nekik! Ez nagyon jól hangzik!
Megvacsoráztam, mert nagyon éhes voltam, és ahogy a házikómban pihentem, azon gondolkoztam, hogy ezek után Anyának fogom szólítani, hiszen olyan, mintha az anyukám lenne. Bár az anyukámra már nem nagyon emlékszem, csak azt tudom és mindig éreztem, hogy neki fontos voltam. Majd holnap megkérdezem, hogy esetleg nem lenne-e az Anyukám?
A következő részben megtudjuk, milyen nagy változás történik a kis Matuka életében.
