Az előző részben kiderült az ivartalanítás során, hogy Matuka leukózisos, így gyógyíthatatlan beteg. A műtét megtörtént, de Matuka nehezen ébred... Felébred-e, és ha igen, mi lesz vele utána? Véghné Cs. Szilvia írása.
VIII. fejezet – Ismét otthon… nagyon nem érzem jól magam
Nagyon fáradt vagyok, nem emlékszem, hogy Anya válaszolt-e a kérdéseimre.
Hol vagyok?
Nagyon-nagyon melegem van. Nem kapok levegőt! Hallom Anya hangját! Sír! Megint sír!
"Anya itt vagyok! Ne sírj! Itt vagyok neked!"
Kicsit már jobb, nincs annyira meleg. Érzem Anya puha meleg kezét a testemen. Simogat és beszél hozzám:
"De jó, hogy itt vagy velem kicsi Matukám! Megijesztettél! Hallod? Nagyon megijesztettél!"
Itt vagyok Anya… hová is mehetnék…itt vagyok….
Telefon csengésre riadtam meg. Szerintem Apával beszél. Neki szokott sok mindent mesélni a telefonba. Alig látom őt. Hol lehet, amikor nincs itt a családban? Majd megkérdezem egyszer Anyát, csak most olyan nagyon fáradt vagyok. Egyre távolabbról hallom Anya hangját…
„Igen, már minden rendben. Alig tudtam felébreszteni a műtét után, és bár melegben volt, mégis olyan volt mintha kihűlt volna. Biztosan megviselte a kis szervezetét az altatás. Jól felmelegítettem és már jól van! Annyira boldog vagyok!”
Este van, mert kint nagyon sötét van. Én nagyon kába vagyok. Mintha tüzelne a testem. Alig bírok megmozdulni. Mi történik velem?
Anya bejött hozzám, de most fura módon nem esik jól látni őt. Vagyis látni jól esik, csak jobb egyedül most. Nem tudom, mi történik velem…
Matuka tehát rosszul viselte az altatást, nehezen ébredt fel. De felébredt, és bár nincs jól, küzdd tovább. A következő részben a betegség elleni nem mindennapi küzdelmét ismerheted meg.
