Nagyon régen írtam utoljára erről a projektemről, pedig nagyon fontos dolgot akarok vele megmutatni. Azt, hogy SEMMI sem kell ahhoz, hogy segíts egy kóbor állaton az elhatározásodon kívül.
Lucky korábbi posztjai itt olvashatóak:
- Hogyan segítsünk a környékünkön élő kóbor macskákon?
- Lucky, az utcagyerek
- Lucky bizalmába férkőzöm
- Lucky kötődni kezd hozzám
Három hónapig etettem Luckyt mindent este. Ő mindig ott volt a szokott időben, sőt, reggelente és este elkísért a kutyákkal sétálni egy darabon, majd utána a kapu előtt sírt. Azon gondolkodtam, hogyan oldjam meg az ivartalanítását ás oltását, mert anélkül nem akartam felhozni a többi állat közé, de anyagilag ez nagy teher lett volna nekem. Ekkor viszont meglátogattam egy korábbi ideiglenesem a gazdiknál, akiknek meséltem Lucky-ról. Nem sokkal később szóltak, hogy beszéltek egy ismerősükkel, aki szívesen segítene és állná ezeket a költségeket. El sem hittem, de megtörtént! Innen is nagyon szépen köszönöm a kedves párnak és az Állatmentő Seregnek a segítséget!
Mint kiderült, Lucky fél éves volt nagyjából ekkor, tehát egy fiatal kandúrka. Teljesen egészséges, bár kicsit vékony volt, Ezen azóta bőven javított. Nézzétek meg a két albumot, az egyikben még a befogadása utáni hetekben készült képek vannak, a másikban már 1 éves kora körüliek a felvételek. Van változás, ugye? :)
A tanulság? Tegyétek meg, ami tőletek telik, és ne féljetek segítséget kérni. Ha megetetitek a kóbor cicákat a környéketeken, és kértek segítséget állatvédő szervezetektől legalább az ivartalanításhoz, és egy cicát befogadtok, már megmentettek egy életet. Ne menjetek el mellettük, akármilyen kis dolgot tesztek értük, nekik az is segítség! Csak egy dolgot tartsatok szem előtt, amit már említettem: a rendszerességet. Hiszen ahogy a Kis Hercegben is szerepel: "Egyszer és mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél"
