Szomorú évforduló van, ma egy éve, hogy elengedtem Glóriát. Egy évig volt nálam ideiglenesben az Állatmentő Seregtől, aminek majdnem a felét orvoshoz járással töltöttük, és talán pont ezért, a sok foglalkozás miatt nagyon közel került hozzám.
Az évfordulóra kicsinosítottam a sírját, kapott új fejfát és ültettem neki virágokat is. Fénykép már korábban is volt róla a hálószobámban. Biztos lesz, aki szerint ez túlzás, aki szerint csak egy macska volt. Valóban, egy macska volt, de nekem sokat jelentett, és meggyőződésem, hogy a temetés, a sír és minden más, ami a gyászhoz kapcsolódik, nem az elhunyt miatt szükséges, hanem a gyászolóknak segít. Nekem ez segített.
A blogban rendszeresen írtam róla, emlékeztetőül félős cicaként került hozzám, egyik mellső lábát egy korábbi törés miatt csak részlegesen tudta használni. Kezdetben a többi állatot szerette, de tőlem tartott. Majd kiderült, hogy leukós, és innentől szinte naponta jártunk orvoshoz. Volt hogy 3 hétig nem evett, én etettem fecskendővel. Több orvosnál is jártam vele, volt hogy este, munka után 8-ra odaértünk, és éjjel kettőkor jöttünk el. Hogy ezt meg tudtuk oldani, ez nektek volt köszönhető, ugyanis kocsim nem lévén mindig kellett fuvar. Ezért is teszem közzé ezt a posztot, ezzel is meg szeretném nektek köszönni a sok támogatást, drukkolást, fuvart, speciális tápokat (vesebeteg lett a leukó miatt) és anyagi támogatást is, amit adtatok.
Ugyan nem sikerült kislányt megmenteni, de tudom, hogy olyan pár hónapot adtunk neki, amikor végre megtudta, milyen gazdis cicának lenni és ölben aludni. Sok mindent tanultam tőle, magamról és a macskákról is, és mindig emlékezni fogok rá.
Nyugodj békében, kicsi Glória, kislány!
