Rendkívüli esemény a blog életében. Most először teljes terjedelmében közlök egy olyan írást egy gazdi és állatmentő tollából, amiben maximum csak közvetett módon segítettem. Szilvi két cicája összeszoktatása miatt kért tőlem segítséget, és a címben szereplő Matuka csak utána kezdett oda járni. A cicák összeszoktak, a blogban is írtam róluk (Screbi és Folti története), Matuka története pedig azért fontos, mert megmutatja, hogy egy ember is tehet valamit, és igenis hinni kell a csodákban. A kóbor cica történetét több részben fogom közzé tenni, nagyon tanulságos lesz, lesznek drámai és vidám részek is. Íme tehát az első rész, Véghné Cs. Szilviától, várom a véleményetek.