Az alábbi levelet küldtem ma el a Kiskegyed főszerkesztőjének a levélben szereplő linken lévő cikkre válaszként. Érdemes elolvasni a cikket is, ennyi rosszindulatot és hülyeséget ritkán lát együtt az ember. Íme tehát a levél, amennyiben érkezik válasz, azt is itt fogom közzétenni.
Glória 5 hete került hozzám, és nagyon sokan változott. A legutóbbi esemény azonban engem is meglepett. Azt tudtam, hogy a macskákkal jól kijön, de mégsem egy macska okozta a legnagyobb változást benne, nem egy másik cica miatt oldódott fel, hanem...
Nagyon régen írtam utoljára erről a projektemről, pedig nagyon fontos dolgot akarok vele megmutatni. Azt, hogy SEMMI sem kell ahhoz, hogy segíts egy kóbor állaton az elhatározásodon kívül.
Lucky korábbi posztjai itt olvashatóak:
Az utóbbi időben többször elgondolkodtam, mennyit is változott pár hónap alatt Kemi. Hamarosan fél éve lesz, hogy hozzám került, de mintha kicserélték volna azóta. Az első pár héten engem is megtámadott, most pedig minden este itt ül az ölemben (most is, miközben ezt írom), és velem alszik. Nehéz ezt a változást szemléltetni, ezért pár videóval próbálom bemutatni, mi is történt.
Glória kereken egy hónapja érkezett hozzám. Betojva, mindentől félve, éhesen és csapzottan. Kajálni azóta is szeret, ez nem változott, de minden más igen! És ha még nem is az a magabiztos cica, akit szeretnék látni, arrafelé tart.
... gondoltam ezt 13 évvel ezelőtt. Kutyás voltam, a macskákról csak rossz véleményem volt. Aztán lett több macskám, Safranek és Szofi, és ők teljesen megváltoztatták a gondolkodásom erről.
Kemi nagyon kötődik az emberekhez, most leginkább hozzám. Sokszor mellém telepedik, ölbe jön, velem alszik. Követ szinte mindenhová a lakásban, és ha rászólok, mert valami rosszat csinál, abbahagyja. Kicsit olyan, mint egy macskabőrbe bújt kutya :)
Glória, a VIII. kerületi pokolból mentett kislány kezd feloldódni. Lassan haladunk, de legalább biztosan. Az biztos, hogy a kaja motiválja :)
Egy hát alatt is sokat fejlődött, ez látszik a lenti két képen is. Az első kép a hét elején készült, mikor közel mentem hozzá, ijedten összehúzta magát. Most, a hét végén már sokkal nyugodtabb volt, mikor közelről fényképeztem.
Kemike teljesen otthon érzi már magát, a szekrényeket néha kisajátítja, de a kutyákkal már egész jól kijön, ahogy ezt a képek is bizonyítják.
Nekem megvan erről a kérdésről a véleményem, mert elég sok macskát mentettem már, ezt ki is fogom a poszt végén fejteni. De azért igyekszem tárgyilagosan felsorolni a pro és kontra érveket a benti és a kinti tartásról.
A benti tartás és a kijárás hívei között komoly viták szoktak lenni, nézzük sorban, miket szoktak felhozni az egyik, és mit a másik tábor képviselői. Figyeljétek meg, hogy a veszélyforrások fele hozzánk, emberekhez kapcsolódik.
El sem hiszem, hogy még csak 2 hete van nálam Glória, ugyanis óriási fejlődésen ment keresztül ennyi idő alatt!
Megkértek egy bajba jutott, félős utcacica fogadására, és hát nem tudtam persze nemet mondani. Ismételten egy többszörösen hátrányos, antiszociális cicáról van szó.
Mielőtt örökbe adok egy cicát, mindig megkérdezem, mi fog történni, ha ők elutaznak mondjuk nyaralni.Mindig meglepődöm, amikor sok esetben azt a választ kapom, hogy "Hát majd visszük magunkkal természetesen!". Ez azonban a macskának pont nem természetes, sőt, inkább az ellenkezője, és komoly traumát is okozhat neki. Hogy miért is?
Lutri most már kiegyensúlyozott, boldog cica lett, és gazdit keres! Olyat, aki elfogadja ilyennek, és szeretni fogja még sokáig.
Tudni kell, hogy még mindig tart az emberektől, ezért simogatni se engedi magát, de sokat van elől és más macskákkal nagyon jól kijön. Ezért olyan gazdit keresek neki, akinél más, fiatal cica van, akivel eljátszhatnak, és aki elfogadja, hogy Lutri bizony sose lesz ölcica. Viszonyt nagyon szép, játékos és önálló macsek.
Kemike egy 7 éves, oltott és ivartalanított cicalány, aki igen nagy utat járt be rövid idő alatt, és most szerető gazdit keres. Olyat, aki elfogadja őt olyannak, amilyen, sőt, kifejezetten kedveli a szokásait. Csak lakásba, elsősorban egyke cicának, fiatalabb és idősebb gazdinak egyaránt.
Kemi (teljes nevén Kemeny, ejtsd: kemeni) kiscica kora óta gazdinál élt, de sosem volt teljesen kiegyensúlyozott. A gazdikat imádta, de más idegeneket nem, őket nem ritkán meg is támadta. A gazdik végül gyereket akartak, és mivel féltették a kicsit, elvitték Kemit elaltatni. Végül meggondolták magukat, és elhozták hozzám a cicát, A vad ás valóban támadó Kemiből pedig boldog, magabiztos macska lett, alig pár hónap alatt.
