Tomi bácsi egy idős, kb. 14 éves kandúr cica, aki egy évet töltött nálam. Már végleges lakónak gondoltam, amikor jelentkezett érte az álomgazdi. Remek helye van, nagyon szeretik, Tomi bá' nagyon jól érzi magát, a már ott lakó másik cicával is jól kijön, sokat alszik és eszik, de játszani is szokott néha, ahogy a lenti képeken is látható :)

Lutri vagyok, de nem lottózom! De még csak lóversenyre se szoktam járni! Inkább csak olyan bizonytalan voltam, mint a kutya vacsorája.

Még jó, hogy én macska vagyok, így mindig kapok enni. Mert enni azt szeretek, igaz, elég kiscica vagyok, több értelemben is. Fiatal is vagyok (alig múltam 1 éves), és kistestű is. Igazi aranyos cicalány vagyok, na. Ráadásul az összes többi állatot, legyen az macska vagy kutya, imádom. Egyedül a kétlábúaktól tartok kicsit, de lehet, hogy ez is változni fog, mert a mostani kétlábúm naponta kétszer ad enni, és egész rendes velem. Aludhatok az ágyában, kispárnának használhatom a kutyát, meg ilyesmi. Szóval ezért néha hagytam már, hogy megsimogasson, de azért nem akarom, hogy elbízza magát. A többiek a múltkor kérdezték, hogy én várom-e már a gazdit. Megkérdeztem, hogy az meg ki? Én még sose hallottam róla. Nekem még sose volt, itt is csak ideiglenesen vagyok. De így belegondoltam, hogy lehet, hogy jó lenne, ha nekem is lenne egy saját gazdim. Az olyan biztonságosan hangzik. Még fiatal vagyok, most kell kipróbálnom új dolgokat, szóval lesz valaki a gazdim? Nem sok időre, csak örökre! 

Ezennel kezdeményezem, hogy Lucifert nevezzük át Gabrielre. Ugyanis ez a valaha félős, antiszociális kandúr egy bújós, dorombolós, kedves cica lett! Rendszeresen feljön az ölembe, és ha simogatom, hangos dorombolásba kezd. Szép nagy cica, és enni is imád, éppen ezzel lehet nagyon hamar a bizalmába férkőzni. A többi macskával és a kutyákkal is jól kijön, gyakran alszanak együtt :) Vagyis egy tökéletes macskát vihet haza az, aki örökbe fogadja! De gyorsan jelentkezzen, akit érdekel ez az elbővülő cica, mert biztos vagyok benne, hogy sorba fognak állni a gazdijelöltek!

Lutri kicsit több, mint két hete van nálam, de egy hét alatt otthon érezte magát, a második héten pedig elcsábította az egyik kandúrom :D Vagyis társaságibb cica, mint gondoltam.

Először Luciferhez került közel, de úgy tűnik, hiába volt hasonló a történetük, túl nagy volt köztük a különbség - méretben legalább is biztos :)

Így Safraneket szemelte ki magának, akivel sokkal jobban megértették egymást, és hamarosan kiskifli-nagykiflit játszottak :D Aki lemaradt volna róla, itt megnézheti a videót a "nagy szerelemről" ;)

Az ágyon is nagyon sok időt tölt. Igazából alig tudom este arrébb tessékelni, hogy én is végre aludhassak :) Ez tegnap addig fajult, hogy akkor is ott maradt az ágy szélén, miután én megágyaztam, és lefeküdtem aludni! Ez már valami, ugye?

A simogatás még annyira viszont nem megy. Melléülhetek, egész közel mehetek hozzá, de egyszerűen nem szereti, ha hozzáérnek. Ezt próbálom majd idővel oldani benne, nyilván rossz tapasztalatok miatt van, vagy csak azért, mert eddig nem igazán simogatta senki.

Mivel Lucifer 4 hónap után már gyakorlatilag "készen van", tehát örökbe fogadható (aki szeretne egy dorombolós, bújós cicát, az itt mindent megtalál), ezért új projektbe fogtam. A noés lányok nagy örömére ismét hazahoztam egy esélytelen cicát. Esélytelen, mert ő is mindig elbújt, félt az emberektől, ezért a gazdijelöltek sose látták. Egy hete van nálam, és lehet, hogy összekevertük egy másik macskával, mert Lutri nem ilyen, sőt :)

A "lutri" szó jelentése: kockázatos, bizonytalan. A Noé oldalán ezt található róla: "Lutri gerincsérüléssel került állatotthonunkba. Ideiglenes befogadónál rehabilitálódott és szocializálódott, mivel vad volt. Mára megszelídült bár még félénk. Türelmes gazdinak adjuk örökbe." Adatlapját itt találod.

Az első találkozunk kint a Noéban nem volt a legjobb. A lányok aggódtak Lutri miatt, mert mintha lassabb lett volna, és nem evett pár napja. Próbálták megfogni, de nem sikerült, így hát megkértek engem :) Kis furfanggal, és néhány "harci sérüléssel" sikerült hordozóba tennem, és a vizsgálatok kiderítették, hogy kutya baja. Vagyis macska. Illetve, hát egészséges, na :)

Ezután úgy döntöttem, hogy ha már ilyen jól indult a kapcsolatunk, akkor haza is hozom, biztos örülni fog neki. Először kicsit ellenkezett, de aztán hagyta magát, és egész hazaúton jól viselkedett.

Az első két napot ketrecben töltötte, de nagyon hamar megszokta a többi állatot. Sőt, inkább a többieknek kellett őt megszokniuk, ugyanis Lutri az első bemutatkozásnál rögtön odabújt mindenkihez :) Ezt a cicák kivétel nélkül mind fújással kommentelték. Túl sok volt ez így elsőre :)

Nagyon jók :) Lutri nagyon kíváncsi és aranyos macska. Mindent azonnal fel akart fedezni, pár nap után az ágyon volt. Állatokkal remek a viszonya, más macskákat és a kutyákat is imádja. Az emberektől viszont egyelőre még tart. Ennek ellenére sikerült már simogatni, a fotókon pedig remekül néz ki, igazi fotómodell alkat :) Nézzétek meg a képgalériát mindenképpen!

Nagyon kistestű, szerintem 2 kg az egész macska, de szépen eszik. A félénksége szépen lassan majd elmúlik, ahogy a korábbiaknak is. Ő nem biztos, hogy "ölcica" lesz, de még nagyon fiatal, alig több, mint 1 éves, tehát sokat is változhat. Nagyon meg vagyok elégedve vele, hogy mindössze 1 hét alatt összeszokott a többi állattal, felfedezte az új otthonát, és velem is szépen halad az ismerkedés, még ha nem is túl gyorsan.

 Láthatóan már most sokkal nyugodtabb, talán boldogabb is, és jobb az élete, mint gazdátlanul volt kint a Noéban. Hiába tesznek ugyanis meg kint a lányok mindent értük, az otthon és a gazdi hiányát nem tudják kompenzálni menhelyi körülmények között. Örülök tehát, hogy hazahoztam őt, és esélyt adtam neki ahhoz, hogy boldog, és magabiztos cica legyen belőle. Kövessétek a blogot és a Facebookot, ahol majdnem minden nap teszek ki róla egy vagy több képet, amin keresztül bemutatom, miben fejlődött éppen Lutri. És persze drukkoljatok neki, hogy Félixhez és Luciferhez hasonlóan neki is sikerüljön! 

Sajnos Lucifer gazdijelöltje visszamondta, ugyanis nem tud érte jönni a közeljövőben (külföldre költözött volna Luci). Ezért - és mert a noés lányok kérték ;) -, írtam egy jellemzést Luciferről: milyen cica, hogy viselkedik, mivel lehet levenni a lábáról stb. Illetve egy galériát is csináltam az eddigi képekből. Ha valaki szeretne egy ilyen különleges cicát, akkor írjon a macskementes@noeallatotthon.hu email címre!

Lucifer kb. 8 éves, ivartalanított kandúr fehér cirmos cica. Élete első 6 évét (!) egy kazánházban élte le, az ott dolgozók etették. Megszűnt ez a részleg, és a cica tovább nem maradhatott, így került a Noéba. Egyik füle régebben megsérült és leszakadt. 

Álljunk meg egy kicsit. Ilyen kezdettel ugye nem sok jóra számítotok? A cica a teljes kölyökkorát és a felnőttkora jelentős részét egy zajos, koszos, egy cicának félelmetes gyárban élte le, ahol igazán sose volt gazdija, sosem vigyázott rá senki, este senkinek az ölébe sem ülhetett. Én ezek után egy antiszociális, emberektől tartó macskára számítanék. Luci ilyen is volt, nem látta hetekig senki, mindig elbújt, és mindentől félt. De nagyon hamar kinyílt, és most már egy kedves és bújós cicus lett :)

Luci tehát élete eddigi megpróbáltatásai ellenére is tudott bízni az emberben. Ezért mindössze 4 hónap alatt teljesen megváltozott a jelleme. Mindig szem előtt van, nagyon kíváncsi, minden érdekli. Idegenek előtt is nyugodtan viselkedik, sőt, képes akár rögtön az ismeretlen ember öléből enni a párizsit, hangos dorombolás közepette :) Rögtön meg is érkeztünk ahhoz, hogy Lucifer kajával nagyon jól motiválható, ezért ha egy gazdi befogadja, kezdetben ezzel látványos sikereket érhet el. Emellett Lucifer szeret ölbe jönni, ott dorombolni és aludni. Alapvetően imádja, ha simogatják, ilyenkor rögtön eldobja magát és hangos dorombolással adja tudtunkra, hogy ez neki jó :) Azt még nem szereti, ha felveszik, sokkal jobban tetszik neki, ha ő döntheti el, hogy kinek az ölébe megy.

 Az embereket tehát imádja. Más macskákkal is jól kijön. A kutyákat nem szereti annyira, de nem is ellenséges velük, a békés egymás mellett élés a taktikája. Természetesen szobatiszta, nem rombol, nem randalírozik, nyugodt és kiegyensúlyozott cica.  Most hogy belegondolok, Lucifert át kellene nevezni mondjuk Gabrielnek :D

Csak lakásba adjuk örökbe, oltva és ivartalanítva, egyke macskának vagy más állatok mellé is. Szokták kérdezni, hogy meddig élhet egy cica, hiszen nem kölyökmacskáról van szó. Ezt nehéz megmondani, de mivel teljesen egészséges, ezért én még akár még egyszer ennyi időt is adnék neki. Nekem van két saját macskám, akik hamarosan 13 évesek lesznek, de az öregség semmilyen jelét nem fedeztem fel náluk. Az, hogy egy macska mennyi ideig él, sok mindentől függ, de én úgy gondolom, hogy a tartási körülmények nagyban hozzájárulnak.

Összegezve tehát, Lucifer egy kedves, dorombolós, középkorú kandúr cica, aki nagyon várja már az álomgazdit, aki végre állandó, biztonságos otthont ad neki, amit ő hangos dorombolással hálálna meg :) 

 Ki szeretne tehát egy angyalian ördögi cica gazdája lenni? ;)

Megint jó sok idő eltelt az utolsó bejegyzés óta, ráadásul most van 4 hónapja nálam Lucifer. Óriási átalakuláson ment ez idő alatt keresztül, és bátram mondhatom, hogy megváltozott az élete, ráadásul gazdijelölt is van rá! :)

Összefoglalom, mik a legfontosabb változások:

• mindig szem előtt van
• nem fut el, ha közelítek hozzá
• ha eszik, akkor is elmehetek mögötte
• előttem mosakszik
• idegenekkel szemben érdeklődő
• szinte bárhol engedi, hogy simogassam
• magától jön ölbe

Ez utóbbi a legújabb fejlemény, ugyanis Luci eddig csak akkor jött az ölembe, ha kaját akart kunyizni :) Legutóbb viszont nem volt sehol kaja, ő teljesen magától döntött úgy, hogy az ölebe fekszik, és ott piheni ki a macska lét fáradalmait :) És Szofival is összehaverkodott! Ő mindig nehezen engedi közel magához az újakat, ezért az, hogy egy fekhelyen vannak, igencsak jó jel.

Amiben még fejlődhetne, az az, hogy fel lehessen venni, illetve hogy még jobban keresse az ember társaságát: többször jöjjön ölbe, az ágyról ne menjen le, ha odamegyek stb.

Viszont gazdijelölt is van rá, volt is már látogatni, és el volt tőle ragadtatva :) Üröm az örömben, hogy Luci Németországban élne, vagyis nem tudnám látogatni. Viszont az életkörülményei nagyon jók lennének. Az Ünnepeket még biztos nálam tölti, de utána, ha minden jól megy, ő is megtapasztalhatja a boldog gazdis cica létet :) Ez minden ajándéknál jobb lenne lenne neki, és igazán megérdemli.

Boldog cicás Karácsonyt nektek! :)

A "Hogyan szocializáljunk macskát?" sorozatom 7.részében arról írok, én mit szoktam, és mit javaslok, hogy Te is csinálj a frissen befogadott cicáddal az első napokban.

Elég sok mindenről tudok nektek beszámolni az utóbbi egy-két hétből, és ezek mind csupa jó hírek :)

Egyrészt Lucifer teljesen beilleszkedett a többi állat közé. Együtt alszik a többi macskával, és az sem zavarja, ha közel megy hozzá valamelyik kutya.

Nagyon sokat van elől, sőt, szinte sose bújik el olyan helyekre, ahol nem látom. Bennem is egyre jobban bízik, már nem rohan el, ha elmegyek mögötte/mellette, és szinte bárhol engedi, hogy megsimogassam :) De ami ennél is nagyobb siker, hogy vadidegen emberektől sem retten meg, előttük is büszkén pózol :) 

Sokszor jön magától ölbe, és dorombolva követeli ki a simogatást, amikor is eldobja magát, és teljesen átadja magát az élvezeteknek :)

Azt hiszem, hogy nyugodtan kijelenthetem, hogy Lucifer élete gyökeresen megváltozott. Az egykor félős, ingerült, bizonytalan macskából magabiztos, nyugodt cica lett, Nem bújik el az emberek elől, hanem szinte mindig elől van, etetésnél pedig követeli a saját részét :) Szereti, ha simogatják, és ezt hangos dorombolással és bújással hálálja meg :)

Nagyon jó érzés erről beszámolni, és persze fejlődhet még tovább, de úgy gondolom, hogy mindössze három hónap után Lucifer örökbe adható állapotba került. Várom tehát a jelentkezőket, akik szeretnének egy ilyen ördögien különleges cica gazdái lenni! :)

Félix története annyira fantasztikus, és én is annyi mindent köszönhetek ennek a cicának, hogy úgy gondoltam, megosztom veletek. Ő ugyanis egy teljesen esélytelen, menhelyi macska volt, aki három év után lett boldog, gazdis cica.

Félix, menhelyi nevén Cián 2010 februárjában került be a Noé Állatotthonba fiatalon, még egy éves sem volt. Korábban a ferihegyi Malév uszodánál kóborolt társával, Arzénnal. Arzén viszonylag hamar kinyílt, és gazdira talált, Félix azonban nem volt ilyen barátkozós. Nem nagyon volt szem előtt, inkább elbújt, az etetéseknél is csak egy pillanatra lehetett látni. Így telt el két év. Bizony, két évet töltött a menhelyen úgy, hogy senki észre sem vette. Hogyan is vette volna észre, hiszen ha meglátott bárkit, főleg egy idegent, aki netán macskát jött örökbe fogadni, spurizott egy jó kis búvóhelyre! Na, hát így az egész életét leélhette volna az állatotthonban. Ráadásul kölyökkorát úgy élte meg, hogy nem volt emberek között, nem volt igazi gazdija. Márpedig a macskáknál fél éves korig alakulnak ki a szociális hajlamok, és hát Ciánnál ilyenek egyáltalán nem alakultak ki.

De szerencsére azért néha előmerészkedett, és ilyenkor piszok jó fotók készültek róla. Hősünk ugyanis nagyon fotogén, imád pózolni a kamerának :) Valaki pedig megcsinálta ezeket a fotókat, amiket én megláttam, amikor gondolkoztam, ki legyen a következő ideiglenes cicám. Volt egy kép, ami megfogott, és a mai napig nem tudom, mi volt az, amit megláttam benne, de úgy éreztem, hogy több van ebben a macskában, mint amit most megmutat magából. Alapvetően hiszem, hogy minden kutya/macska képes a változásra, és csak tőlünk, emberektől függ, mit hozunk ki belőlük. A lehetetlen dolgokról pedig ugyanaz a véleményem, mint Muhammad Alinak: az, hogy nem léteznek.

Ezért egy nap beállítottam egy hordózóval, és miután a lányok fél óra kergetőzés után sikeresen befogták, hazavittem Ciánt :) Először is rögtön egy sokkal pozitívabb nevet kerestem neki, mert nem egy „méregcicát” akartam nevelni belőle :) Mivel nekem a legfontosabb az volt, hogy ő boldog legyen, ezért adta magát a név: Félix. Félix mellett egy darabig csak a két saját macskám volt, akikkel hamar megtalálta a hangot, de a menhelyen is jól kijött a többi macskával. Velem már lassabban haladtak a dolgok. Ez persze lehet, hogy annak is köszönhető, hogy hozzám kerülése után több egészségügyi problémája is volt, amit a menhelyen képtelenség észrevenni. Leukózis gyanúja is felmerült (nem volt az), kicsit vékony is volt, és kihúzattam egy fogát, miután észrevettem, hogy féloldalasan eszik. Hát ha valaki nekem úgy mutatkozna be, hogy hetente megfog, berak egy kis dobozba, és elvisz valahova, ahol vagy fájdalmat okoznak, vagy azt se tudom, mit csinálnak velem, én is kételkednék abban, hogy megbízhatok benne :)

Aztán teltek a hónapok, Félix egészsége rendbe jött, és egyre bátrabb lett velem is – ebben a párizsi és a kaja sokat segített, az uraság ugyanis nagyon szereti a hasát. Közben került mellé kutya is, akit egészen megkedvelt, és már nem menekült az ágy alá, ha vendégek jöttek hozzám. De így is egy év (!) kellett ahhoz, hogy meg tudjam simogatni! És akkor is csak etetésnél, bár ilyenkor már bújt és dorombolt is. Azt láttam rajta, hogy elértem a célom: Félix boldog, kiegyensúlyozott, magabiztos cica lett! Ez az, amiért hazahoztam, és pontosan ez az, amiért csinálom ezt az egészet: hogy ha ránézek a velem lakó állatokra, akkor ezt lássam rajtuk. Mert piszok jó érzés ám az, hogy tudom, ez nekem köszönhető! De sosem jött ölbe, utálta, ha felveszem, és simogatni is csak akkor lehetett, ha akarta, és az ritka volt. Így egy év után már elfogadtam, hogy Félixet sose viszik el tőlem, elvégre ki akar egy olyan cicát, aki nem lehet megsimogatni?

Majd egyszer csak jött a hír, hogy van egy érdeklődő Félixre. Egy fiatal lány ráadásul, aki eljönne megnézni. Alig hittem el, de Ágota eljött, és órákat töltött itt már első alkalommal, és utána is mindig. Elfogadta, hogy többször, legalább még 3-4-szer kell eljönnie, és fokozatosan kell megismerkednie Félix-szel. Azt is megértette, hogy ő nem egy ölbe vehető, dorombolós cica, és sok idő lehet az is, ameddig egyáltalán meg tudja simogatni. Ez alatt nagyon jó hatással volt rá, sose felejtem el, mikor egyszer olyan önfeledt játékot sikerült kihoznia Félix-ből, amit nekem nem sikerült addig soha. Ez volt az a pont, amikor biztos lettem benne, hogy jó helye lesz Ágotánál.

Mégis furcsa volt több mint egy év után odaadni Félixet valakinek, hiszen most már nálam boldog volt, és féltem kicsit, hogy mekkora megrázkódtatás lesz neki az új környezet, új gazdi, és a rengeteg változás. De bíztam Ágotában, úgy gondoltam, ha vele nem sikerül Félix-nek, akkor senkivel. És akkor még mindig visszajöhet hozzám.

Elment tehát, és egy hónappal később jött a kétségbeesett a segítségkérés Ágotától: Félix mindent összepisil, nagyon fél, elbújik, nem megy ki a szobából, és csomókban hullik a szőre. Elmentem tehát, és megkönnyebbültem, amikor Ágota azzal fogadott, hogy semmi esetre sem akarja visszaadni Félixet, éppen hogy segítséget akar kérni neki. Adtam hát pár tanácsot, amik nagyon egyszerű dolgok voltak, de az eredményük az lett, hogy a gazdi egy héttel később boldogan újságolta, hogy a pisilés megszűnt! Mostanra pedig Félix az egész lakást meghódította magának, nem zavartatja magát, ha vendégek mennek hozzájuk, és boldogan pózol a képeken a büszke gazdinak :) Ezekből a képekből is válogattam párat a második galériába, amiken látható, milyen jó helye is van a kis mázlistának :)

Félixtől és Ágotától én is sokat tanultam. És az ő példájuk volt, ami miatt elhatároztam, hogy minél több „esélytelen” cicának fogom megadni mégis az esélyt, hogy Félix-hez hasonlóan ők is boldogok és gazdisok lehessenek :) Mert nincsenek esélytelen cicák, csak tehetetlen gazdik. Ezért fogtam bele a Lucifer-projektbe, és mondhatom, nagyon szépen haladunk a szocializációjában. Sőt, Félix után Lucifer kifejezetten könnyű eset :)

Félix sikersztorijához sokan hozzájárultak, én csak párat emelnék ki közölük. Köszönetet kell mondanom mindenekelőtt Ágotának, aki befogadta és a mai napig jó gazdija. Szerintem egy kicsit túl sokat is kényezteti mindenféle sonkával és egyéb falatokkal :) Köszönet a teljes macskamentő csapatnak, amiért befogták, és ilyen sokáig gondoskodtak egy alapvetően gazdisodás szempontjából esélytelen cicáról. És Félixnek is köszi, amiért idővel mégis megnyílt, méltó lett a nevére, és azóta jobbnál jobb pózokba vágja magát, ha kamerát lát :D

Luciferrel az utóbbi időben keveset tudtam foglalkozni, mégis sokat fejlődött. Elnézést, hogy megritkultak a posztok, de az egyik kutyám komolyan beteg lett, és csak mostanra lett jobb a helyzet, de most a legjobb irányba tartanak a dolgok :) Ezért gyorsan megosztok veletek két jó hírt Luciról :)

Az egyik az, hogy ismét megpróbálkozott az ágy meghódításával. Mivel ott igen erős a szagom (hiszen kb. napi 8 órát ott töltök :), ezért kiemelten fontos, hogy ezt a helyet megkedvelje. A másik jó hír viszont még ennél is fontosabb: Lucifer engedi, hogy felvegyem, amikor akarom! Mikor először próbálkoztam ezzel, teljesen megrémült, most viszont ha felveszem, semmi félelmet nem mutat, teljesen természetesnek veszi ezt a dolgot :) Egyelőre még csak az "arrébb rakás" megy ilyen flottul, de innen már csak egy lépés, hogy biztonságban érezze magát a karomban is :)