Egy korábbi cikkemre még a műanyagmentes július alatt, mikor arról írtam, hogyan váltottam növényi macskaalomra, sokan reagáltatok, volt, aki a kétkedésének adott hangot, volt, akit inspirált arra, hogy ő is váltson. Ezért az jutott eszembe, hogy leírom egyrészt az én véleményem, valamint megkértem egy kedve ismerősöm, akiről tudom, hogy már komoly tapasztalatot szerzett (konkrétan végigpróbált szinte minden almot, ami fellelhető a piacon), hogy mondja el, ő miért váltott és mit és miért választott. Valamint szeretném kérni a Ti segítségetek is, és felhasználni a közösség erejét, és írjátok meg a saját véleményetek és tapasztalatotok a témában, hogy ezzel segítsük azokat, akik gondolkoznak a környezetbarát macskaalom kipróbálásán.

Amikor segítséget kértek tőlem a cicátok viselkedéséhez, mindig hangsúlyozom, hogy a legfontosabb a cicád megismerése. Tudnod kell, mit szeret és mit nem, hogyan reagál bizonyos dolgokra, hogy tudjuk, min kell változtatni, De egy kiegyensúlyozott cica gazdijának is jól jön, ha ismeri a kedvencét. Egy korábbi cikkemben azokat a helyeket vizsgáltam meg, ahol ha szívesen tartózkodik a cicád, következtethetsz a jellemére, most pedig három cica-viselkedési kategóriát fogok bemutatni, és azt, honnan tudhatod, hogy a te cicád melyikbe tartozik.

Az alomhasználat (vagy éppen nem használat) miatt sokszor kerestek meg, emellett sok nem macskatartó ember hozza fel azt kifogásként, hogy azért nincs macskája, mert az alom koszos, büdös, és ráadásul mint újabban kiderült, nem környezetbarát. Hiszen a használt macskaalmot általában műanyag zacskóba tesszük, ami hozzájárul ahhoz a sok műanyag szeméthez, ami a tengerekbe kerül és állatok környezetét szennyezi. Ráadásul a kivett használt alom büdös, ezért vagy rögtön a konténerbe visszük, vagy szagoljuk a szemetesben, tehát nem túl higiénikus.

Itt a nyár, és vele a tikkasztó forróság: a szabadban, a házban és a lakásban is. Ez nem csak minket, embereket visel meg, hanem kis kedvenceinket is. Ezért adok pár tanácsot, mire figyelj, és miket csinálj, hogy a cicádnak is kellemes legyen a nyár, eleget igyon és ne melegedjen túl!

Matuka, a leukós kóbor kiscica történetének utolsó részében ígértem nektek még egy posztot róla, illetve arról, hogy Szilvi és én hogyan gondoljuk és hogyan éljük meg az ilyen, nehezen feldogozható, nehéz sorsú cicák mentését. Szilvi őszinte vallomása után, amit érdemes mindenkinek elolvasni - aki nem ment cicákat, azért, hogy kicsit átérezze, milyen nehéz is ez; aki pedig ugyanezt csinálja, az azért, hogy magára ismerjen - röviden leírom én is a véleményem. Kezdődjön tehát Véghné Cs. Szilvia beszámolója az élményeiről.

Matuka történetének utolsó részéhez érkeztünk. A leukós kölyökcicát Szilvi egy cicaházba vitte az előző részben, hogy ne tegye ki a többi macskáját a fertőzésnek. De Matuka ott magába fordult, nem evett, hiányzott neki a gazdi. Mivel fiatal kora miatt úgy gondolta mindenki, hogy a halálos vírus miatt napjai vagy hetei vannak hátra, azt javasolták Szilvinek, hogy vigye haza, hadd legyenek legalább boldogak az utolsó napjai. Ehhez képest viszont teljesen máshogyan történt. Anyák napja alkalmából a történet vége, ami tartogat meglepetéseket. Írta Véghné Cs. Szilvia 

Ebben a részben Szilvi, Matuka, az utcán talált, leukós kiscica befogadója kénytelen egy olyan döntést meghozni, amit nem kellene egy gazdinak sem. Mivel a leukózis fertőző a többi, egészséges macskára egy olyan cicamenhelyre viszi el, ahol a hozzá hasonlóan beteg cicákkal lehet együtt. De mit szól ehhez Matuka? És meddig élhet még ilyen fiatalon, egy ilyen halálos betegséggel? Írta Véghné Cs. Szilvia.

Matukáról, az utcán talált kiscicáról kiderült nemrég, hogy leukózisa van. Egy egy gyógyíthatatlan, halálos betegség. Tud-e küzdeni ellene Matuka?  Írta Véghné Cs. Szilvia.

IX. fejezet – A baj nem jár egyedül, avagy az orvosokat jobban ismerem már, mint saját magamat

Az előző részben kiderült az ivartalanítás során, hogy Matuka leukózisos, így gyógyíthatatlan beteg. A műtét megtörtént, de Matuka nehezen ébred... Felébred-e, és ha igen, mi lesz vele utána? Véghné Cs. Szilvia írása.

Folytatódik Matuka, a kóbor cica története, és olyan dolog derül ki, ami kihat egész további életére. Véghné Cs. Szilvia írása.

VII. fejezet – Kezdődnek a problémák, avagy először járok az orvosnál

Másnap előkerült a fű színű valami, amibe, mire észbe kaptam ismét benne voltam! Hát ez óriási! Ugyanaz, mint a múltkor.
Elindultunk ismét valahová. Mondjuk, most csak Anya és én. Egy játékomat és a házikómat sem vittük magunkkal.
Nos, ez egy új hely, itt még nem jártam. Tudom, mert Anya bevitt engem is, és most kilátok ebből a micsodából. Azt hiszem, itt a félelemnek van szaga rendesen! Nem volt jó itt. Jól összehúztam magam és vártam mi fog történni.

Nehezen tudom megemészteni a tegnapi napot. Igazából még azt sem értem, hogy miért akart elvinni és ott hagyni valahol. Nem szeret engem? Pedig nagyon sokszor hallottam Anyától, hogy „De szeretlek kicsi Matukám!” Matuka igaz története folytatódik, írta Véghné Cs. Szilvia.

V. fejezet – Mindenkinek van barátja. Bízhatok benned?

Anyának van egy barátnője, neki is van neve! Katinak szólítja. Minden este látom, itt van Anyánál. Biztosan nagyon jóban vannak, mert nagyon kedves a hangjuk mikor beszélgetnek. Vele még kicsit bizalmatlan vagyok, ő nem simizhet meg még engem, mert azt nem engedem. Írta Véghné Cs. Szilvia.

IV. fejezet – Szilveszter, avagy be kéne tiltani a tűzijátékot

Képzeljétek, már egészen jóban voltunk, mikor valami iszonyatos durrogást hallottam! Én úgy megijedtem, hogy Kosztos barátommal csak futottunk, futottunk… el is veszítettem szem elől a barátomat menekülés közben. Írta Véghné Cs. Szilvia.

Folytatódik Matuka története, az utcán élő kiscicáé, akivel az első részben megismerkedtünk, és aki otthon keres magának. De a kiszemelt otthonban már élnek cicák, és nem mindenki örül neki. Igaz történet alapján írta Véghné Cs. Szilvia.

Rendkívüli esemény a blog életében. Most először teljes terjedelmében közlök egy olyan írást egy gazdi és állatmentő tollából, amiben maximum csak közvetett módon segítettem. Szilvi két cicája összeszoktatása miatt kért tőlem segítséget, és a címben szereplő Matuka csak utána kezdett oda járni. A cicák összeszoktak, a blogban is írtam róluk (Screbi és Folti története), Matuka története pedig azért fontos, mert megmutatja, hogy egy ember is tehet valamit, és igenis hinni kell a csodákban. A kóbor cica történetét több részben fogom közzé tenni, nagyon tanulságos lesz, lesznek drámai és vidám részek is. Íme tehát az első rész, Véghné Cs. Szilviától, várom a véleményetek.